Nem vagyunk angyalok

Fülszöveg

Valaha, nem is olyan régen, az egész ország ismerte őt. Népszerű volt, hatalmas olvasótáborral, a kötetei pillanatok alatt eltűntek az üzletekből, színdarabjait megérdemelt siker fogadta itthon és külföldön egyaránt Mi volt Fehér Klára titka? Volt-e titka egyaránt? talán az, hogy lehetett őt szeretni, mert közülünk való volt, egyszerű, kedves, jó humorral megáldott ember, aki nem könyveket írt nekünk, hanem egy egész életen át beszélgetett velünk. Nem izzadtságosan kitalált bölcsességeket osztott meg olvasóival, mindössze elmesélte, ami történt körülöttünk azokban az esztendőkben, amelyeket hol átkozunk, hol visszasírunk, amelyek szürkék, kisszerűek voltak ugyan, de a nyomuk kitörölhetetlenül bennünk maradt. Azokról az évekről írt, amikor egy bejárónő óradíja öt forint volt, egy selyemruhára való anyag háromszáz. No igen, és egy diplomás fizetése nem érte el az ezer forintot... A kötet elbeszéléseinek nagyobb része ezt a kort idézi fel; keserédes történetek ezek, úgy mulatságosak, hogy közben néha kicsordul a könnyünk, és szomorúak is persze, ám közben, észrevétlenül mosolyra húzódik a szánk. Nemmásokon, magunkon nevetünk, ilyenek vagyunk, ilyenek voltunk, angyalok is, ördögök is, az írónővel együtt; ő sem volt jobb, sem rosszabb azoknál a hétköznapi embereknél, akiknek és akikről mesélt. És mesél most is, hat évvel a halála után, szemüvege mögül megcsillan játékos és mélyre látó tekintete, amelyből elpusztíthatatlan emberszeretet sugárzik felénk. Vissza