Nem vagyunk különbek

Fülszöveg

A szerző, Enzo Bianchi (1943*) a torinói közgazdasági egyetemen végzett tanulmányai után, 1965-ben Boséban telepedett le egy ökumenikus monasztikus testvériség alapításának vágyával. Enzo testvér azóta az általa alapított közösség perjele. Számos spirituális és biblikus témájú könyv és cikk szerzője, olasz és nemzetközi folyóiratok állandó munkatársa. Több szentszéki dokumentum előkészítésénél is közreműködött. Előadásaiban és írásaiban evangéliumi radikalitással beszél a zsinat utáni szerzetesség és egyház előtt álló utakról, lehetőségekről, kihívásokról. Megszólalásaiban egyszerre veszi figyelembe a spirituális hagyomány leghangsúlyosabb elemeit, az embertudományok eredményeit és a posztmodern létforma adottságait. A Magyarországon eddig szinte ismeretlen szerző ebben a könyvben foglalja össze legátfogóbban
szerzetesteológiai felismeréseit.
„A II. Vatikáni Zsinatot követő években - az ellenállások és nosztalgikus reakciók ellenére - az egyházban jelen lévő különféle... Tovább

Fülszöveg

A szerző, Enzo Bianchi (1943*) a torinói közgazdasági egyetemen végzett tanulmányai után, 1965-ben Boséban telepedett le egy ökumenikus monasztikus testvériség alapításának vágyával. Enzo testvér azóta az általa alapított közösség perjele. Számos spirituális és biblikus témájú könyv és cikk szerzője, olasz és nemzetközi folyóiratok állandó munkatársa. Több szentszéki dokumentum előkészítésénél is közreműködött. Előadásaiban és írásaiban evangéliumi radikalitással beszél a zsinat utáni szerzetesség és egyház előtt álló utakról, lehetőségekről, kihívásokról. Megszólalásaiban egyszerre veszi figyelembe a spirituális hagyomány leghangsúlyosabb elemeit, az embertudományok eredményeit és a posztmodern létforma adottságait. A Magyarországon eddig szinte ismeretlen szerző ebben a könyvben foglalja össze legátfogóbban
szerzetesteológiai felismeréseit.
„A II. Vatikáni Zsinatot követő években - az ellenállások és nosztalgikus reakciók ellenére - az egyházban jelen lévő különféle életállapotok felfogása radikálisan megváltozott [ ]. Nincsenek kiváltságos utak, tökéletesebb életállapotok, amelyek szerzetesek vagy papok számára lennének fenntartva. Csak a szentségre kapott közös meghívás különféle megvalósítási módozatai és a napi Krisztuskövetésben keresett tökéletesség léteznek. A »kiváltságos keresztény csoportok« eltűnése magával hozza annak radikális újragondolását is, amit kétértelmű és megtévesztő kifejezéssel még ma is »sajátosan Istennek szentelt« hivatásoknak neveznek. [ ] Egy olyan világgal szemben, amelyet egyszerre fenyeget az arctalan tömeggé válás és az individualizmusba való bezárkózás, valóban jel lehet azon férfiak és nők tanúságtétele, [ ] akiknek osztozáson alapuló közös élete a szentháromságos kommuniót beszéli el az egyház és a világ jelenidejében." Vissza