A reggel igazáért

Fülszöveg

Bújkáló sorok, versek: ez Neményi László költészete. Hisz eleddig csak elszórtan, töredékesen került az olvasó elé. Most egy válogatott kötettel vállalja a megmérettetést, nem titkoltan az összegzés szándékával. Milyen ez a rejtezkedő versvilág, milyen az a személyiség, aki ezt létrehozta? Áttetsző, kristályos rend uralja, az alkotó meghatározó attitűdje a szépség és harmónia keresése. Nem az idillt hajszolja a szerző, a szenvedés és kétség hajszálereivel van befuttatva valamennyi képe, motívuma. Jellemzi a forma áhítatos tisztelete, „Élni tanul az ember a mesterséggel..." - írja a költészetről vallva. Bár Kassák mester építő végakaratának beteljesüléséért fohászkodik, azért Neményi László műveiben találkozhatunk groteszk, ladányis futamokkal, s nem idegen tőle Pilinszky emblematikus tömörsége sem.
"Mondom szelíden" - kezdődik egyik verse... Igen, a rejtőzködő poéta szelíden és ihletetten gyűjtögette lírai megfigyeléseit, asszociációit az évszakok drámai változásába szőtt emberlétről, a hétköznapok banalitásában megbújó „kis csodákról", a végső menedék szerelemről. Jártában- keltében ott lebegett előtte a „szépség gyermekarca", s a téli kukoricás látványából szürreális látomás ébred: „Derékig földbe ásott / angyalok énekelnek..." Fel-feltűnik a szelíd kétségbeesés is a holnapért: „letarolva / a kert, sündisznók forgatják/ nyelvük alatt cuppogva a jövőt...". Vissza