Előszó
A film mind elkészítését, mind forgalmazását és hatását illetően bonyolult társadalmi és társadalmat formáló jelenség. Tanulmányozásához és megértéséhez általános és speciális technikai, közgazdasági, jogi, filozófiai, esztétikai, művészettörténeti, szociológiai és pszichológiai ismeretek szükségesek. Mindez még akkor is igaz, ha nem a film egész felhasználási területét vesszük figyelembe, hanem csak a filmművészetet és - esetleg - a filmpublicisztikát. A leszűkítést egyébként az indokolja, hogy a filmnek ez a legjelentősebb, s valóban a tömegekre ható területe. A tömegekre való hatása pedig szinte automatikusan helyezi a filmművészetet a figyelem középpontjába, s ezzel körülhatárolja a szükséges anyagot, megszabja a tanulmányozás kívánatos - esztétikai - síkját.
A filmművészet tanulmányozásának esztétikai módszere megszabja a vizsgálat tárgyát is, amely legkönnyebben az esztétikai és kritika elválasztásával határozható meg. Míg a kritika az egyedi alkotásra, s a megvalósult tartalom-forma viszony értékelésére irányul, az esztétika a művészet egészének sajátosságait, összefüggéseit és mozgástörvényeit tárja fel, a művészet és a valóság változó kapcsolatát elemzi.
A filmművészet - más művészetekhez hasonlóan - nem egyenlő sem a művészek - alkotásaikban kifejeződő - egyéni sajátosságaival, sem az egyes alkotások összességével. Folyamatként létezik, amelynek objektív tendenciája van, s ennek csak egyik meghatározója a művészek adottságai és az egyéni körülményei. Emellett hatnak a filmművészet hagyományai, amelyek megszabják a művészeti általánosítás fokát. A megismerés különböző területének eredményei, illetve a társadalmi érintkezés eszközeinek szintje azzal, hogy - politikai, filozófiai, erkölcsi stb. vonatkozásban - befolyásolják a művész és a valóság kapcsolatát. A társadalmi pszichológia jelenségei - a társadalomban ható rokon- és ellenszenvek, illúziók, célkitűzések stb. -, amelyek valóságváltoztatásra ösztönöznek. S végül maga a társadalmi lét, nemcsak mint a szellemi élet végső meghatározója, hanem mint konkrét tapasztalati anyag.
A filmművészet fejlődésének objektív folyamatában kibontakozó tendencia maga is sokrétű (kiemelése már feltételez bizonyos elvonatkoztatást az ismétlődő vagy továbbélő jelenségektől), de minden korszakban van egy többé-kevésbé röviden is körülhatárolható alapvető jellemzője: a film megismerési és kapcsolatteremtő funkcióinak esztétikai jellege. A kapcsolatteremtő funkció megköveteli a művész valóságot megváltoztató szándékát, s ehhez az eszmei alapot - az ideált, mint elképzeléseinek koncentrátumát a világot és a világ kívánatos változását illetően. Mindez esztétikai orientációvá csak akkor válik, ha művészeti megismerésen alapul, s a filmművészet a valósággal önálló kapcsolatra képes. Ennek lehetőségét a film csak keletkezése bizonyos fokán érte el.
A filmesztétikai alapjainak ismeretéhez - a fentiek miatt - a filmművészet keletkezési és fejlődési vonalának tárgyalása szükséges, mert ez tartalmazza a valósághoz való viszony változásainak, következésképpen a társadalom alakításában való részvétel lehetőségének alapvető jellemzését. A filmművészet és a valóság kapcsolata formanyelvi apparátussal jön létre. Kizárólag ebből nem lehet azonban megmagyarázni a kapcsolat változásainak okát és forrásait. Ellenkezőleg: a filmművészet és a valóság kapcsolatának változásai magyarázzák meg a formanyelv módosulását (gazdagodását, átalakulását, stb.) is. Következésképpen nem elegendő megmaradni a filmnyelv tanulmányozásánál. Szükség van ezen túl a filmművészet fejlődési szakaszainak áttekintésére, különös tekintettel a valósághoz való viszony változásaira. A filmművészet tanulmányozásánál nem szabad megelégedni egyszerűen "nyelvi" stúdiumokkal, már csak azért sem, mert a "morfológia" ismerete még a "szintaxis" lényegét sem tárja fel, nemhogy a "mondatok" gondolati tartalmát. Nincs filmértés általában. A filmművészet formanyelvi apparátusának ismerete nem biztosítja a filmek értését, mivel a filmekben a valóság esztétikumait (magát a valóságot) kell megérteni, illetve átérezni. Mivel a hordozóközeg - a valóság -, s a feltáró - az adott társadalmi szférában élő művész - állandóan más, maguk az esztétikumok és feltárásuk módjai is változékonyak. Minderről nyilvánvalóan csak egy részletes filmtörténet adhat képet. A vázlatos áttekintés megfelelő tájékozódást biztosíthat a történelmi tanulmányokhoz azzal, hogy a specifikus vonások mellett az általánosra is figyelmet fordít, jellemezve a filmművészet és a valóság kapcsolatának változásait.
"A filmesztétika alapjai" olyan tanulmányi program, amely az eligazodást segíti azok számára, akik a filmművészet élő egészét kívánják tanulmányozni, vagy azzal a céllal, hogy többet kapjanak a filmművészeti alkotásokból, vagy ezen túl, másokat is hozzásegíthessenek a bonyolultabb történelmi-társadalmi-művészeti-esztétikai összefüggések megértéséhez.
Vissza 
