Önfia vágta sebét

Előszó

Magam még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik élményeit én ismereteit a határok közé zártság világában jobbára nem szellemi és gyakorlati világvándorlásai közben szerezhette meg, hanem a fontos könyvek varázslatában érhetett felnőtté. E tekintetben igazán szerencsésnek tarthatom magam. Igazságra szomjas barátaimnak köszönhetem, hogy tanácsaik hatására fiatalkori olvasmányaim között a leggazdagabb címsort Nemeskürty Tanár Úr könyvei szolgáltatták. A szándékos történelemhamisítások, méginkább a tudatos elhallgatások ideje volt ez, amikor a belőle eredő tömeges tájékozatlanság kiszámítható talajt biztosított a manipulálhatóság társadalmi méretű fenntartásához. A legendás Tanár Úr óriási tárgyismerettel, szívóssággal, szinte példátlan bátorsággal állt ellen ennek a szándéknak, és könyvei valósággal berobbantak az igazságot keresők légterébe. Köteteit, történelemkönyveit alkotó élete során a tények ereje, a tárgyilagosság, az olvashatóság erénye jellemzi, leírásai, elemzései majdnem észrevétlenül nemesülnek személyes történelmünkké. Bennük a külső haza és a belső haza egyesülni volt képes.
Tudjuk, mert tapasztalhatjuk, hogy a jó könyvben, a meghatározó írásokban a nagy dimenziók megközelíthetetlensége képes kilépni határaiból, és behatolni a személyesség korlátai közé. A Nemeskürty-könyvek ezért is szólnak egyenként minden magyar fájdalmáról, büszkeségéről, szégyenéről és áldozatkészségéről. Miért ne volna így, hiszem nem csak nekünk íródtak, hanem helyettünk is. Különösen akkor, amikor tévedéseink, sőt vétkeink szövete is felhasad a sorokban, és a tények mögött okos ember bölcs tanácsai is elhangzanak. Vissza