Német nyelvtan

Előszó

Német nyelvtanom ez új - ötödik - kiadása, az előbbivel összehasonlítva, több, ha nem is épen lényeges különbséget tüntet fel.
Az első különbség, a mely azonnal szembe ötlik, s az új kiadásnak, azt hiszem, nem csekély előnyére szolgál, az előbbi kiadásban foglalt anyag jelentékeny, de nem épen szükséges részének elhagyása. A tapasztalás ugyanis arról győzött meg, hogy az előbbi kiadásban foglalt tananyagot igen kedvező körülmények közt is csaknem lehetetlenség elvégezni. Minthogy pedig az elméleti résznek nagyobb mérvű összevonása a czél koczkáztatása nélkül nem volt eszközölhető, természetesen a gyakorlatok számát kell kevesbítenem. Elhagytam tehát a könyv végén következő német és magyar gyakorlatokat, valamint a magyar olvasmányok egy jó részét. Ezáltal az új kiadás terjedelemre nézve szembetűnőleg kisebb, s következésképen jelentékenyen olcsóbb is lett: oly változtatás, mely, meg vagyok győződve, minden oldalról csak helyesléssel s elismeréssel fog találkozni.
A mondottakból következik, hogy az elméleti rész, valamint az abban foglalt gyakorlatok, lényeges módosítást nem szenvedtek. Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, mintha ott is az egyes részleteket gondos javításnak, itt-ott gyökeres átdolgozásnak nem vetettem volna alá. Hogy e munkámat jelentékenyen megkönnyítették a kritika és az egyes szaktársak részéről nyert figyelmeztetések s tanácsok, készséggel s hálásan elismerem.
A második különbség az előbbi és a jelen kiadás közt: a helyesírás. Az Utasításoknak megfelelőleg ugyanis Német nyelvtanom eme második részébe is, mint az elsőbe és Német olvasókönyveimbe, behoztam az osztrák helyesírást, és ezt, épen a tárgy nagy fontosságánál fogva, oly alaposan és behatóan tárgyalom, mint eddigelé egyetlen egy Német nyelvtanunk sem. A ki tudja, hogy épen a helyesírás - a német úgy, mint a magyar - az, mi tanítványaink egyik leggyengébb oldalát képezi, az bizonyára ezt az eljárásomat is csak helyeselni és méltányolni fogja. Vissza