Csendes képek

Előszó

A fekete a titokzatos. A fekete a kiismerhetetlen spirituális lényeg. A fekete a veszély, az apokalipszis. Fekete az álom ideje. Fekete a rosszkedv, a félelem, a démonikus. A fekete a gőg színe, a gyászé, a gyilkos pillantásé. A fekete a kátrány színe, a jóvátehetetlenné alvadt véré. A fekete az éjszakáé. Felriadsz, és a nappali dolgok, mint savban a romlékony anyag, megsemmisülnek. A szíved zakatol, bár mozdulatlan vagy. Minden összetörik, amiben megkapaszkodhatnál. Fekete porban fekszel, felülsz, az ujjaid között szitálgatod. Fekete a halál híre, a gyógyíthatatlan végzet, a zuhanás éles sziklák között. A fekete megfélemlít és befogad, az ikrás /élelem édes lesz, mint a méz. Leromlani, /eladni a játszmát, már csak ezt szeretnéd Fekete a szenvedély, a viszonzatlan vágyakozás, a remény elvesztése. A fekete az éjszakáé.
A fehér a világos. A fehér a világ megértett szerkezete. A fehér a kegyelem, a megváltás. Fehér a tisztánlátás pillanata. Fehér a derű, a boldogság, az angeloszi. A fehér az alázat színe, a megkönnyebbülésé, az ártatlan pillantásé. A fehér a hó színe, a hibátlan mosolyé. A fehér a nappalé. Felébredsz, és az éjszakai démonok, mint szélben a füst, szertefoszlanak A szíved nyugodtan ver, bár tettekre kész vagy. A dolgok szilárdak, nyugodtan rájuk bízhatod magad. Fehér fényben járkálsz, nézed a kezed a napsütésben. Vissza