Napló

Fülszöveg

Mint minden ember, fiatal koromban, de később is, én is próbáltam naplót írni, az ilyesféle naplóvezetéshez azonban nemcsak az idő és szívósság nem volt meg bennem, de talán az érdeklődés sem önmagam iránt vagy a rendszeres természettudományos megfigyelő kedve a világ iránt.
Életem derekán vagy azon túl is azonban mégis rákaptam a naplóírás egy másféle fajára, amelyhez hasonlót előttem nem tudom, űzött-e valaki: egy-két napig nagy szenvedéllyel vezetett írások ezek, amelyek mint a szimatot fogott kutya a földbe, csillapíthatatlanul túrnak a lélekbe vagy az igazságok rendszerébe valami után.
E naplók közül az elsőt azok az évek sajtolták ki belőlem, amelyek drámaíróvá is tettek, csak valamivel később; így nemcsak szimbolikus, de időrendi jelentősége is van, hogy a gyűjtemény első darabja első igazi drámám bemutatásához kapcsolódik. Életem legnehezebb esztendei voltak ezek: a Törökvész úti ház építése és leégése közé eső nyolc-kilenc év, a harmincas évek második s a negyvenes évek első fele; külső körülményeim, sőt vonzalmaim ekkor váltak mintegy csapdájává annak, ami mint eszmény megért bennem.

Németh László naplói az évek folyamán négy kötetben, részletekben, az időrendet nem is mindig követve jelentek meg. Fűzi László írja édesapámról: "Szerepei a korból nőttek ki, ahhoz kapcsolódva őrződnek az időben, művei és naplói azonban őrzik a szerepeket megteremtő ember vallomásait is. Még műveinek jó része is az önmaga számára megteremtett szerepeket szolgálta, a művek másik csoportja, Naplóihoz, leveleinek nagyobbik részéhez kötődve a közvetlen vallomásosság jegyeit viseli magán." A fenti sorokkal egyetértve látjuk szükségesnek a leveleinek sajtó alá rendezése után most a Naplóit is egyben megjelentetni.
Édesapám életművében a naplókat igen jelentősnek tartotta. 1944-ben, minden írása közül csak ezeket ásatta el s minden más munkáját megelőzve, a hatvanas évek végén az életrajzi kötetbe szánt naplórészletek egy csoportját az előszóval együtt összeállította, bár a kötet a sorozat végére volt tervezve, az valóban csak halála után két évvel, 1977-ben jelent meg. Ebben az előszóban írja: "Ezek a naplók legviharosabb óráimba engednek bepillantást - aki belső életemről ezeknek alapján akar képet alkotni, mégis durva tévedésbe esik..." A tévedésnek ezt a lehetőségét akartuk csökkenteni, amikor helyenként olyan kis naplószerű írásokat is közreadunk a kötetben, amelyek életének egy-egy eseményét, gondolatait rögzítik s tényleges lelkiállapotát jobban tükrözik.
Németh Ágnes Vissza