Ortega és Pirandello

Előszó

A szerző jegyzete

Amikor az ÚJ Irók szerkesztői felszólítottak, hogy adjam át nekik néhány régibb tanulmányomat, mért gondoltam mindjárt erre a kettőre? Azt hiszem, kegyeletből. Az ember szereti azokat az írásait, még ha gyengébbek is, amelyekben valami újat fedezett fel s én ebben a két tanulmányomban kritikai munkásságomnak egy-egy "új világát" pillantottam meg.
A "Pirandello színpadát" 1927-ben írtam. Ekkor kerültem először egy jelentős élő idegen író elé, itt maradtam először négyszemközt egy művel, melyről addig soha semmi érdemlegest nem olvastam. Kritikai eljárásom ebben a tanulmányomban alakul ki, most bátorodom neki, hogy benyomásaimról úgy számoljak be, mint aki sosem olvasott kritikát s a kritikai műnyelvét magában kell megtalálnia.
Az "Ortega y Gasset" 1930-ban jelent meg. Ebben bontakozott ki először előttem korom összefüggő látomása. Addig csak kritikus voltam; ez a tanulmány csinált belőlem... Mit is? - Bizonyos fokig becsületbeli kötelességem is, hogy ezt a tanulmányt újból kiadjam. A Tanu írója sokat köszönhet Ortegának s attól félek, hogy akik "szintézisem" elhamarkodottságáról és értetlenségéről nyilatkoztak, túlságosan kitüntettek, nekem tulajdonítva egy "szintézist", amelynek alapvonásai (sosem titkoltam!) Európa egyik legnagyobb gondolkozójáról - vagy ha úgy tetszik: "polihisztorától" - származnak.
N. L. Vissza