1.034.830

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Díszkerámiák

Fischer Ignác és Fischer Emil pesti kerámiaüzemeiből

Szerkesztő
Fotózta
,
Kiadó:
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Tűzött kötés
Oldalszám: 14 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar   Angol  
Méret: 20 cm x 14 cm
ISBN: 963-7096-21-3
Megjegyzés: Fekete-fehér fotókkal illusztrált.

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet a könyvből:

A 19. század második felében két - iparművészeti szempontból is - kiemelkedő jelentőségű kerámiagyár működött Magyarországon. A pécsi Zsolnay-gyár az ország határain túl,... Tovább

Előszó

Részlet a könyvből:

A 19. század második felében két - iparművészeti szempontból is - kiemelkedő jelentőségű kerámiagyár működött Magyarországon. A pécsi Zsolnay-gyár az ország határain túl, Európa-szerte ismertté és híressé vált, míg a pesti Fischer-féle gyár tevékenysége napjainkra szinte teljesen a feledés homályába merült. Holott ez utóbbi a korábbi alapítású, s a kiegyezés után Pesten több mint két évtizeden át az egyetlen porcelángyárként üzemelt.
A gyár alapítója, Fischer Ignác (1840-1906) a korabeli magyar kerámiaművészet egyik kiemelkedő egyénisége volt. Fischer Ignác 1840-ben született Tata-Tóvárosban, ahol apja Fischer Mózes Áron 1821 óta szerény kőedénygyárral bírt. Fischer ebben a műhelyben sajátította el a mesterség alapjait, majd a herendi porcelángyárba benősülve - a gyáralapító Fischer Mór Szabina nevű leányát vette feleségül - tovább tökéletesítette tudását, s évekig a herendi gyár igazgatójaként tevékenykedett. Az 1860-as évek elején Pestre költözött, ahol 1864-ben egy porcelánfestő műhelyt alapított, megteremtve ezzel a budapesti porcelánfestészetet. Eleinte egyedül dolgozott, s főként az olcsón behozott cseh porcelán festésével foglalkozott. Műhelyét fokozatosan bővítette, de a hangsúlyt ekkor még nem a művészi tárgyak létrehozására, hanem a tömegtermelésre fektette. Az Anyagi Érdekeink c. korabeli szaklap kritikája szerint azonban ez "... az ipar emelésére bizonnyal épp oly alkalmas út, amennyiben a gyártmány nagy elterjedése legjobb alapul szolgálhat az intenzív tökéletesbülésnek". 1867-től a festés mellett kerámiagyártással is foglalkozott. Nagy szaktudással és kitartással világhírű majolikagyárat hozott létre. 1881-re gyártelepe már szűknek bizonyult a nagyszámú megrendelés teljesítésére, ezért műhelyét áthelyezte a Külső-Dob utcába, s a kor technikai színvonalának megfelelő modern gépeket is munkába állított. Gyárában gőzerőt alkalmazott, 50 segédgépet üzemeltetett, 250 munkást foglalkoztatott. Az 1880-as évek elején már 14 égető kemencéje volt. Szakmunkásai között - korongosok, festők, égetők stb. - alig találunk külföldi vendégmunkást, legtöbbjüket saját tanműhelyében maga képezte - igen szép eredménnyel, hiszen a Magyar Ipar c. lap hasábjain megjelenő pályázatokat, melyeknek nem titkolt célja a honi ipar fejlesztése a nemzeti motívumok felhasználásával, sorra Fischer Ignác munkásai nyerték. Vissza
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem
konyv