Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban

Előszó

Valéry Giscard d'ESTAING, az "Alkotmány Európának" címet viselő könyvében közvélemény-kutatási adatokra hivatkozva állítja, hogy az Unió alkotmányos szövegeinek megismerése iránt fokozatosan növekszik az európai polgárok érdeklődése. Tulajdonképpen ezzel indokolja az említett könyv megírását, mely az Unió alkotmányának előkészítő munkálatairól, és e munka végeredményéről szól. A közreműködők sokaságának segítségével 17 hónap alatt előkészített szöveg iránt valóban nagy lett az érdeklődés. Ez annak ellenére igaz, hogy a közvélemény-kutatási eredménnyel kapcsolatban némi szkepszisnek adhatunk hangot. Természetesen nem a felmérés módszertani előkészítését, a Gallup hitelességét vonjuk kétségbe. Elhisszük, hogy a franciák 64%-a állította 2003-ban, hogy élénken érdeklődik az Unió alkotmányos forrásai iránt, és szívesen olvasná el azokat. Inkább gondoljuk azt, hogy az érdeklődést mutató állampolgárok egy jelentős része minden bizonnyal fokozatosan veszítene kíváncsiságából, ha kinyilatkoztatását tettre kellene váltania. Mert bármily fennkölt legyen is egy alkotmány, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mégiscsak többnyire jogszabályból van gyúrva, s elolvasása nem tartozik a mindennapi szórakozások közé. Az is ritka emellett, ha valaki - mint az köztudottan Napóleon tette - pragmatikus szempontok miatt, saját gondolkodása, stílusa fejlesztése érdekében rágja át magát rendszeresen a törvények útvesztőin, jellemezze azokat bár a Code civil logikája, nyelvezete. Vissza