Nemzeti örömemlék főherczeg József nádorispán ő fensége félszázados nádorsága ünnepének dicsőitésére 1846-ban

Előszó

Magyarország nádorispánjainak életéből csupán emlékvonásokat kívántam nyújtani ezúttal nyájas olvasó, mért a nádorok teljes életirását adni sem erőm, sem időm, sem a tér nem engedi, melly e czélra kiszabva lön. Azért illy szempontból kérem a következő lapokat nézetni. Azonban még így sem akarok nagyobb várakozást gerjeszteni, mint mellynek megfelelni képes vagyok. A tárgy, melly elömbe tüzetett olly magasztos, az alkalom, mellyre e munka vonatkozik, olly nagyszerű, hogy csak bajosan határozhatám el magamat a felszólításnak engedni, s csak nemével a félénk önbizalmatlanságnak fogtam tollat a hazai irodalmunkban ekkorig még egészen parlag mezőn munkálkodandó. Történetbuvár, történetíró nem vagyok; történetirati szempontból tehát mindenesetre csak gyarló müvet adhatok; iparkodtam mindazáltal lehetőleg híven előadni azokat, miket érintek.
Nem hiszem, hogy e nyilt vallomással visszariaszszam a nyájas olvasót; sőt azon remény kecsegtet: hogy e munkácskával, annak minden gyarlóságai mellett is, némi szolgálatot tehetek szeretett hazámnak, főkép azon tekintetből, miszerint igen czélszerünek, sőt üdvösnek tartom, a hölgyeket oda édesgetni: hogy hazai történetink komolyabb lapjaiba néha ők is s pedig szívesen bepillantsanak. Ezt eddigelé is tapasztaljuk, ha a történeti tény rege vagy ballada, szinmű vagy regény alakjában jelen meg. Igen, a költészet bája,a költészet színezete az, melly különösebben hat a hölgyvilágra. Iparkodtam tehát hellyel közzel, mennyire a tárgy engedi, középutat tartani - előadásilag - a szigorú s komoly történet s a költői elbeszélés hangja közt, a nélkül, hogy a történeti igazságot - tudva s akarva - megsérteném.
Ekként kitárva levén az irány, mellyen indulok, s a czél, melly szemeim előtt lebeg, bocsánatot reménylek a nyájas olvasótul, ki szigoruan vett történeti munkát keresvén e lapokon, tán csalódottnak érzendi magát, valamint viszont hazám lelkes hölgyeitől is, kik előadásomat - mivel még sem feledkezhetem meg a feladat történeti oldaláról sem, - néhol tán kissé száraznak találandják.
Kimélet kisérje e lapokat, - áldás honunk fejlődését!
Pesten, nyárhó 1-ső napján 1846.
A szerző. Vissza