Nemzeti Színház 1954

Előszó

1837-ben, közel százhúsz év előtt nyílt meg a Nemzeti Színház. Nemzeti öntudatraébredésünk egyik legszebb korszaka, a reformkor hívta életre, s a magyar színészet hőskora készítette elő megnyitását. A Dérynék, Kelemen Lászlók, Szentpétery Zsigmondok nemzedéke 1790-től, a nemzeti ellenállás megindulásától küzdelmek és szenvedések között járta az országot, hogy jórészt kocsiszínekben összeácsolt primitív színpadokon a magyar szó szeretetére nevelje a népet.
Amikor legjobbjaink erejét összeadva, felépülhetett Nemzeti Színházunk - nem a mai helyen, hanem a Rákóczi-út 1. szám alatti telken - a magyar színészeten már megérződött Katona József, Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Bajza, Egressy, Lendvay, Megyeri munkája és a nemzetünk függetlenségi harcának komoly tényezőjévé változott. Nemzeti tragédiánknak, a Bánk Bán-nak 1848. március 15-i előadása a Nemzeti Színházat szimbólikusan is egybefűzte a függetlenségi küzdelemmel.
A szabadságharc leverése után, amikor az uralkodóosztály a "politikamentesség" mérgével igyekezett megakadályozni a nép és a művészet igazi találkozását, a Nemzeti Színház művészeit is megpróbálták eltéríteni valódi hivatásuktól. Nagy érdeme a színház olyan művészeinek és rendezőinek, mint Szigligeti Ede, Paulay Ede, Márkus Emília, Jászai Mari, Odry Árpád, Bajor Gizi, hogy e nehéz és nyomasztó évtizedekben is dicsőséget szereztek a magyar színjátszásnak, a magyar nép tehetségének. Vissza