Nemzetiségi kérdés és kisebbségi konfliktusok Kelet-Európában

Előszó

Részlet a könyvből:

Az 1989-es kelet-európai forradalom eredményeként a térség kommunista diktatúrái összeomlottak és kezdetét vette a fejlődés, amelynek során Kelet-Közép-Európa fejlettebb országaiban a totalitárius vagy autoritárius egypártrendszerek jogállami demokráciákká alakultak át, az elmaradottabb országok régiójában pedig egyszerre autoritárius és pluralisztikus rendszerek jönnek létre. Egyidejűleg felszínre törtek az évtizedekig mesterségesen elfojtott, erővel mederbe terelt vagy tudatosan eszközként használt nemzetiségi problémák, kisebbségi konfliktusok. Kelet-Európa politikai térképének újrarajzolása a nemzetállami gondolat jegyében zajlik, így fel kellett bomlaniuk az olyan soknemzetiségű államoknak is, mint amilyenek a Szovjetunió vagy Jugoszlávia voltak. A nemzetállami megújulás szükségképpen jár együtt olyan kül- és belpolitikai konfliktusokkal, amelyek során az egyes népcsoportok autonómiára, függetlenségre vagy épp az anyanemzethez való csatlakozásra irányuló törekvései központi szerepet játszanak. A közvetlen résztvevők - politikai kultúrájuk fejlettsége okán - önerőből gyakran nem képesek e mindenkor sajátos alakot öltő konfliktusok megoldására. A nemzetközi szervezeteknek, mindenekelőtt pedig a Nyugatnak ezért részt kell venniük mind a konfliktusok megelőzésében és megoldásában, mind az egyes népcsoportok jogos igényeinek támogatásában. Ez egyrészt a világbéke és a nemzetközi biztonság politikai feltétele, másrészt erkölcsi parancs, melyet az egyéni és közösségi önrendelkezés elvén alapuló nyugati értékrend diktál. Vissza