Nemzetiségi tanulmányok

Előszó

A kisebbségi lét évtizedek óta legfeszítőbb gondja a kisebbségi oktatás. Mára, amikor az anyanyelv, a kisebbség nyelve már a családi használatból is kikopni látszik, az oktatás, az oktatási intézmények felelőssége ezen a területen is megnőtt. A pedagógusnak ma nem csupán a korszerű ismereteket, hanem az elődök nyelvének alapjait is el kell sajátítania tanítványaival. Ráadásul mindezt a folyamatosan változó jogszabályi és finanszírozási körülmények között. A körülmények változásai sújtják az egész magyar oktatási rendszert, ám a mindenhol általánosan ható nehézségek mellett a kisebbségi oktatás kénytelen megküzdeni azzal a lemaradással is, amely az oktatási reform megindulásának késéséből fakad.
Az elmondottakból úgy tűnhet, hogy dacára az 50. évfordulónak, nincs túl sok ünnepelni valójuk, ünnepelni valónk. Szerencsére ez - mint az élesen, sarkítottan megfogalmazott gondolatok általában - nem igaz. Nem igaz, hiszen éppen itt, Szarvason vagyunk tanúi a szlovák oktatás ígéretes fejlődésének, az elmúlt években erősödő lendületének. Éppen az itteni szlovák iskola példázza azt, hogy a tudatos építkezéssel, az összefogással a kedvezőtlen körülmények ellenére, sőt, azok ellenében is lehet sikeresen oktatni, sikeresen tanítani, nevelni.
Bevallom, számomra szimpatikus az, hogy a szarvasi Szlovák Iskola alapításának jubileumáról egy olyan tudományos tanácskozás keretében emlékeznek meg, amelynek előadásai elősegíthetik az iskolában folyó oktatás további minőségi fejlődését. Rendezvényük azt is példázza számomra, hogy itt, Szarvason az általános iskola és a Körös Főiskola organikus egységet alkot, amelyből azonban - kívülállóként - hiányolom a középfokú szlovák oktatást. Az én értelmezésem szerint az említett organikus egység ezzel, az általános és felsőoktatás közötti közvetítő fokozat meglétével válhatna teljessé. Vissza