Nemzetképkutatás és a XIX. századi román irodalom magyarságképe

Fülszöveg

A szerző személyes élményeiből kiindulva szól a XX. századi magyar-román ellentétekről, a nemzeti tudatkutatásról és annak eszmei és politikai következményeiről. A XVI. és XVII. század magyar történeti és politikai gondolkozásának keretében mutatja be az egykori Dacia helyét az adott kor eszmevilágában. Román és magyar történeti adatokat sorakoztat fel a Hunyadiak származásáról, elismerve román származásukat, de felmutatva szerepüket Magyarország és Európa történetében. Papiu Ilarian politikusnak és történetírónak az 1848/49-es szabadságharc után megjelent könyvén, a Felső-Dacia románjainak történetén keresztül ismerteti a reformkori magyar politikai gondolkodás korabeli román megítélését. A nagy román költőnek, Mihai Eminescunak halála után megjelent művéről, A szárnyaszegett géniuszról szóló tanulmányban az 1848/49-es magyar szabadságharc romantikus és egyben ellentmondásos értelmezését vizsgálja. Ioan Slavici 1871-73-ban megjelent tanulmányai alapján szól a magyar jellemet és kultúrát jól ismerő román író magyarságképéről. Az Octavian Goga, a Nyugat és Ady közütt kialakult század eleji vita a magyar irodalomban jelentkező zsidó befolyásról, a kultúra nemzeti és nemzetközi jellegéről szól. A bemutatott politikai, történeti és irodalmi források ismertetik a román-magyar viszony hátterét, amelyet meghatározott a magyar keleti ősökről szóló egykori elképzelés és a románság politikai helyzete a korabeli Magyarországon. A tanulmányok felhívják a figyelmet a másság történeti és kulturális jegyeinek értékelésére és a korabeli politikai ellentétekre, ezzel értelmezni akarják a mai vitás helyzetet, de nem a nemzeti viszály, hanem éppen a népek közötti megértés szellemében. Vissza