Nemzetközi munkamegosztás és gazdasági integráció a nehéziparban

Előszó

A nemzetközi munkamegosztás történelmi kialakulásának és fejlődésének vizsgálata alapján az államközi kapcsolatoknak három fő történeti típusát lehet megkülönböztetni:
- területi munkamegosztás (regionális);
- különböző fejlettségű országok közötti munkamegosztás (koloniális) és
- termelőeszközgyártási munkamegosztás (instrumentális).
A kapitalista világpiac kialakulása előtt a természeti tényezők (geológiai, földrajzi, éghajlati adottságok stb.) határozták meg a termelés megoszlását. Ezek a körülmények vezettek a területi (regionális) munkamegosztás kialakulásához. A termelőerők fejlődése azonban változatos és rendszeresen növekvő számú befolyásoló tényezőt hozott létre és tett jelentőssé. A feudalizmusra jellemző földművelés idején a talaj- és éghajlati viszonyok voltak a fejlődést determináló tényezők. A korai kapitalizmus feltételei között az ipar függő helyzetben volt a helyi nyersanyag-bázistól. Az ipari forradalom és a gépi nagyipar kialakulása előtérbe helyezte például Angliában a vasérc és a szén kitermelését. Az európai tőkés országok a saját területükön kitermelhető vasércre és szénre alapozva fejlesztették ki a nehézipart, de saját mezőgazdaságuk mind kevésbé volt képes kielégíteni a textilipari szökségleteket. A fejlett feldolgozó iparral rendelkező tőkés országok természeti adottságai mind kevésbé tudták biztosítani a feldolgozóipar nyersanyag- és energia igényét. A közlekedési eszközök fejlődése viszont lehetőséget adott a gyarmati országokban levő gazdag lelőhelyek kiaknázására. Ez vezetett a fejlett és fejletlen gazdasággal rendelkező országok közötti (koloniális) munkamegosztáshoz, amely a munkamegosztás történeti fejlődésének második szakaszaként és alap-típusaként tekinthető. A nemzetközi munkamegosztásnak ez a módja még ma is funkcionál, sőt fejlődik, ennek ellenére szerepe viszonylagosan csökkenő tendenciát mutat. Vissza