Előszó
Részlet:
Össiefo^laló: Beveiefés helyeH
Érdekes kísérletnek vagyunk tanúi a jelen tanulmánykötet elolvasásakor. A szerzők pénzelméleti kiinduló pont alapul vételével mutatják be a nemzetközi pénzügyek jelenlegi rendszerének létrejöttét, fejlődését, jelenlegi helyzetét és problémáit.
Az első két fejezet a pénzelméleti megalapozást tartalmazza. A pénz funkcióiból kiindulva megállapítja, hogy a nemzetközi csere közvetítéséhez, a felhalmozott értékek (pénzvagj'on) nemzetközi tartalékolásához, átcsoportosításához világpénzre van szükség. Az arany standard rendszerében ezt a funkciót az arany maga töltötte be, s ebben a rendszerben a valuták aranyra átválthatók voltak. Ebben az értelemben tehát megvalósult a valuták teljes körű konverdbilitása.
Az I. Világháború lezárása után a nemzetközi pénzügyek rendszere valójában működésképtelenné vált. E2t jelezte, hogy létrejöttek a klíring megállapodások, az egyes országok a kétoldalú árucsere-forgalmi és fizetési megállapodások (barterek, klíringek) keretein belül mdták csak nemzetközi ügyleteiket bonyoKtani. Ezen az áldadan helyzeten kívánt javítani a nemzetközi pénzügyi világ a Bretton Woods-i valutarendszer létrehozásával.
1944-ben Bretton Woods-ban, az a rendszer alakult ki, amelynek bázisvalutája már nem közvedenül az arany volt, hanem maga a dollár lett. 1971-ben felfüggesztették a dollár aranyra való átválthatóságát, merthogy megkísérelték a^ egj/esjegybankok érvényesíteni. 1971-ben, majd 1973-ban, amikor az alapkőként szolgáló doUárvaluta leértékelésre is került. Ez a megingás 1976-ban a Kingston-i megállapodás elfogadásakor lebegő árfolyamok bevezetésével gyakorlatilag új rendszert hozott létre a vüág pénzügyeiben. Az IMF alapszabálya első módosításakor (1969) létrehozta az SDR-t, de a fejlemények tanulsága szerint ez nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Mindez ahhoz vezetett, hogy az európai országok megkísérelték egy közös valutarendszer létrehozását, melynek végső célja és valóságos eredménye a közös valuta létrehozása volt. A 4. fejezet részletesen bemutatja a monetáris integráció különböző szakaszait, egészen napjainkig. 1999-ben létre is jön az euró, és egy évvel korábban kibocsátója, az ECB, az Európai Központi Bank. Az Európai Központi Banknak csak az alapítói okiratban foglalt feltételeknek keU megfelelnie, azaz a valutastabilitást kell biztosítania. Ehhez azonban szükség lenne a fiskális politikák rendbetételére és harmonizálására is. Napjainkban éppen annak vagyunk tanúi, hogy az ösztöke ellen rugdalódzó kormányok nagy poHtikai nehézségek árán kísérelik meg a szükséges szigorításokat végrehajtani költségvetésük egyensúlyba hozatal érdekében. A nemzetközi verseny viszont lehetedenné teszi az elvonások fokozását, hiszen a világgazdaságnak számtalan olyan régiója van, amely alacsonyabb adó és járulékszintek mellett termel hasonló színvonalú termékeket, mint Európa. Ezzel a témakörrel behatóan foglalkozik a 10. fejezet.
Összefoglaló: Bevezetés helyett 5
Vissza