Nép - nyelv - társadalom

Előszó

Ezúttal is, mint sorozatunk előző két kötete esetében (I. e kiadványunk 155. lapját), régi vállalásunkat teljesítjük. Könyvünkkel eredetileg Végh József tanár urat, nyelvjáráskutatót, a nyelvtudományok doktorát szándékoztuk köszönteni 1992-ben volt 80. születésnapja alkalmából. Erre sajnos a közbejött kiadási nehézségek miatt nem kerülhetett sor. A hét szűk esztendős körülmények közepette más kezdeményezés, a Szépe György említette dialektológiaia kollokvium (vö. NyK. 95:238), az ünnepeltnek a Vörös Ottó által szorgalmazott, őriszentpéteri díszpolgárrá való avatása sem valósulhatott meg. Az ünnepi alkalomra érkezett kéziratok a magyar nyelvészeti tanszékvezetői szoba egyik szekrényfiókjában várták sorsuk jobbra fordulását. Ez a lehetőség az Oktatási Minisztérium 1999. évi pályázatán nyertes, "Anyanyelvi nevelés, tanárképzés a lokális areális élőnyelvi vizsgálatok tükrében a magyar, szlovén, horvát nyelv érintkezéseinek régiójában" témájú, Guttmann Miklós vezette programnak, valamint a Berzsenyi Dániel Főiskola főigazgatóságának, illetőleg Tudományos Bizottságának, személy szerint Gál László főigazgató és Gadányi Károly főigazgató-helyettes úrnak a jóvoltából 1999-2000 fordulójára adatott meg. Támogatóinknak ezúton mondunk hálás köszönetet.
A rendelkezésünkre bocsátott összeg, valamint felhasználásának határideje nem tette lehetővé azt az egyébként előzetes körlevéllel megvalósítani akart tervünket, hogy az emlékkönyv szerzői körét szélesre tárjuk. Kötelességünknek éreztük, hogy elsősorban az 1992-1993-ban - az akkori felhívás alapján - összegyűlt anyagra támaszkodjunk, még akkor is, hogyha némelyik kézirat - nem bírva a hosszas várakozást - közben másutt már napvilágot látott (a tudomásunkra jutott ebbéli adatokat az illető tanulány lábjegyzetében jelezzük.) Ezt az úgymond törzsanyagot, mivel alapvetően tanszéki kötetről van szó, tanszéki kollégáinktól, közvetlen tanszéki munkakapcsolatok alapján kapott szakcikkekkel egészítettük ki. (E kettős helyzetből fakadóan is formailag nem teljesen egységesek a dolgozatok. Tiszteletben tartottuk a szerzők megoldásait, de ahol lehetett, a Magyar Nyelv közlésmódját igyekeztünk követni, hiszen a tanulmányok zöme is ezt tette.) Ezúton is elnézést kérünk azoktól, akik Végh József tisztelőjeként szívesen szerepeltek volna a kötetben, de az említett nehézségek miatt nem tudtuk ezt biztosítani számukra.
Vissza