Népi díszítőművészet Hajdú-Bihar megyében

Előszó

KEDVES OLVASÓ!

...„A falu most búcsúzik régi hagyományától. A fiatalság már nem veszi át. Rajtunk a sor. A tűznek nem szabad kialudni." Kodály Zoltán már 1925-ben leírta figyelmeztetőül e sorokat. Legjobbjaink, híven e felhíváshoz - évtizedeken át, nehéz viszonyok közepette, de táplálták e tüzet, és a tűz ma lobogva ég, egyre nagyobb lesz világító s melegítő ereje. Hiszen ezerkilencszázötvenötöt írunk, hazánk tíz esztendeje szabad...
A közelmúltban azt tudták az emberek a Hajdúföldről, hogy népművészete éppen olyan szegényes, mint lakóinak többsége s hogy ez a művésziét kihalófélben van. Való igaz, a kapitalizmus mindent elkövetett, hogy eltorzítsa, elpusztítsa a nép igazi művészetét. Egyik-másik ágát sikerült is porig rombolnia. De meg a technika fejlődése törvényszerűen is siettette néhány ágának hanyatlását. Azonban a nép művészetét nem lehetett csak úgy mindenestől elpusztítani, mint ahogyan nem lehetett magát a népet sem. Ma már nem is azon van a vita, hogy elpusztul-e, vagy teljes virágzásban tovább él-e a mi népművészetünk. A kérdést nem is szabad így, ilyen egymást kizáró módon feltüntetnünk. Igyekezzünk tudatos népművelési tevékenység útján alkalmassá tenni a népművészetet - megváltozott, szocialista viszonyainkhoz. Csak ez felelhet meg napjaink igényeinek. így megóvjuk népművészetünket a „pusztulástól'' s így egyidejűleg biztosítjuk „korszerű'' továbbélését. E könyvecskével is ezt akarjuk elősegíteni, illetve dokumentálni. Vissza