Népi gyermekmondókák

Előszó

Részlet:

Javaslat

Az iskolánkban tanítsuk meg azokat a gyerek-mondókákat, dalokat, amelyeket ma már a szájbeli hagyományozódás megszűnése miatt nem kapnak meg az emberek, így nem is tudják tovább adni saját gyermekeiknek, noha ez egyik fontos területe az anyanyelvi nevelésnek, a mozgáskultúra fejlesztésének, s a gyermek általános intelligenciája növelésének, mivel ezek a mondókák megtanítják őt saját maga megismerésére (testrészeinek felismerésére, használatára, a finom mozgások koordinálására), mivel mozgással egybekötöttek. Miért kellene ezt intézményesen tanítani?
1. A családi életre nevelnünk kell az általános iskolát elhagyó tanulókat, mert sokan közülük nem tanulnak tovább, munkába állnak, s egy-két év múlva férjhez mennek. A fiúk, ha szakmát szereznek megnősülnek elég korán. Fel kell őket készíteni arra a "szakmára" is, amit szülőknek nevezünk. Ma már nem lehet ösztönösen nevelni a gyermeket, ezt meg kell értetnünk velük. Fel kell készülni erre a szerepre, hivatásra is.
2. Nálunk Szentlőrincen van is ilyen "tantárgy": "Születéstől a felnőtt korig". Ennek keretében kívánnám taníttatni a gyermekeknek azt, hogyan kell foglalkozni a kisgyermekkel születése percétől. S ha azt akarjuk, hogy egészségesen fejlődjön a gyermek, akkor biztosítani kell anya és gyermek között a meleg érzelmi kapcsolatot. Ezt pedig sok sok közös játékkal, dalolással, beszélgetéssel, egyszóval foglalkozással lehet legjobban elérni. Vissza