Népmesekincsünk összetételéről

Előszó

A két világháború közötti időszakban kísérletet tett néhány kutató, hogy a szaporodó nemzeti mesekatalógusokat felhasználva rajtuk keresztül jellemezze egy-egy nép mesekincsét. A nemzeti mesekatalógusok összehasonlítása két formában történt: az Aarne-Thompson-katalógus csoportosítása szerint meseműfajokat különítettek el, és az egyes műfajoknak az egész mesekincshez viszonyított arányát hasonlították össze népenként, valamint megvizsgálták, hogy mely mesetípusok közösek különböző népek katalógusaiban, és az eltérésekben keresték a nemzetekre jellemző meséket. Szokolov, Andrejev ilyen irányú kutatásairól beszámolva, kiemeli, hogy az orosz mesekincs összetételének, az egyes mesei műfajok arányainak bemutatása letöri a romantikus, szlavofil nézeteket az orosz nép sajátos álomvilágáról, világtól való érintetlenségéről, egyidejűleg bebizonyítja alkotó erejét a realisztikus mesék és anekdoták területén. A szovjet folklorisztika ugyanakkor felfigyelt arra, hogy a nemzeti mesekatalógus nem egyenlő mértékben érvényes egy nép egész lakóterületén. Nyikiforov, A. I. vizsgálatai erős regionális eltérésekre hívták fel a figyelmet. Ortutay Gyula a mesekatalógusok műfaji arányait elemző kutatásokat taglalva további szempontokat említ, amelyek korlátozzák a mesekatalógusok nemzeti mesekincsét reprezentáló értékét. Ilyen szempontok: a mesekatalógusokban nem kapnak kellő hangsúlyt a változatok; az Aarne- Thompson-rendszer nem egyformán alkalmas különböző népek meséinek katalogizálására. Vissza