Népművészek Háziipari Szövetkezete

Előszó

Köcsögök, bödönök, butellák és szilkék, fokosok, kolompok, sallangos bőrtarisznyák, kulacsok, tálasok, rézcsengők és szűrrátétes futók kavalkádja fogadja a belépőt a Népművészek Szövetkezetének Kecskeméti utcai mintatermében.
Ez a szobácska az ősi Belváros szívében, - amely felvonultatja a szövetkezet teljes árukészletét - nemcsak árusítóhely, hanem kiállítóterem is olykor: legutóbb a híres nádudvari feketecserép reprezentatív bemutatkozásának adott otthont. Csaknem félezer népművész kezemunkájával találkozhat itt a látogató, mely az ország legtávolibb tájairól a főváros gyűjtőmedrébe vándorol - hírt adva messzi vidékek motívumkincséről, színvilágáról, gazdag tárgykultúrájáról.
Ipar, művészet és kereskedelem adott egymásnak találkozót ebben a kis teremben - aminthogy művészeti és gazdasági tevékenység differenciált egységét teremtette meg maga a szövetkezet is az évek során.
Gazdasági tevékenységet folytat ez a közösség, amennyiben feladatának tekinti, hogy népművészeinek létbiztonságot és folyamatos munkaellátást teremtsen, művészeti-organizáló tevékenységet pedig, amennyiben ösztönzi és támogatja az alkotók formálókedvét, teremtő fantáziájának kibontakoztatását.
Hagyományos alapokon nyugvó, de állandóan megújuló tevékenység az övék. Modellező részleg nincs a szövetkezetben, minden művész a maga tervezője - egy elvileg kizárt a másolás vagy a szériamunka. Kezük alatt nap nap után megújultan kel életre a hagyomány: úgy őrködnek a százados népi örökség továbbélésén, hogy tárgyaik - némi funkcióváltással - a mai kor ritmusához, tényleges szükségleteihez idomuljanak. Így lett italkínáló az egykori mángorlóból, cigarettatartó az ivócsanakból, asztali futó a szűrgallérból, virágváza a tejfelesköcsögből - vagy sorolhatnánk a formák és motívumok átmentésének végtelenjét a régmúltból a ma emberéhez.
A szövetkezet kizárólag zsűrizett népművészeti tárgyakat hoz forgalomba, s ezáltal szavatolja, hogy termékei nem süllyednek a kommersz áru színvonalára. Közel félezres tagságának munkája kezdetben csak házi elfoglaltság volt, alkotói kedvtelés, melyet a szövetkezet ereje, a városi lakosság érdeklődése s az állam támogató figyelme megélhetési forrássá emelt. Hivatásos népművészeink mindegyike amatőrként kezdte működését egykor, s napjainkra már mester és művész egyszemélyben, a kettő között egyre elmosódóbb a határvonal. Vissza