Népművészek között

Előszó

Valamikor az írók gyakran éltek azzal a fogással, hogy barátaik unszolására adták ki könyvüket. Ez a sürgető kérés és buzdítás valóban gyakran hangzott el felém az évek során. Nehezen szántam rá magam erre a vállalkozásra. Végül mégis tudomásul kellett vennem: ha nem rögzítem hosszú esztendők során felhalmozódott élményeimet, tapasztalataimat - hiszen nemcsak tanulja, hanem kezdeményezője is voltam sorvadó népművészetünk újjáélesztésének -, sokminden illan el, tűnik a semmibe, aminek emlékét kár volna meg nem őrizni. Az emlékezet halványul, a dokumentumok elkallódnak. Hiába lapozgatom az 1970-80-as évek során kiadott Magyar Néprajzi Lexikon öt vaskos kötetét: századunk nagy tárgyi népművészei közül cak a két Kapoli és Kis Jankó Bori kapott bennük helyet. Pedig hány kíváló mester emlékét kellene őrzinie! Olyanokét, akinek alkotásait hazai és külhoni múzemuok, magángyűjtemények őrzik, alkotóik pedig névtelenek maradnak.
Ebben a szellemidézésben szeretném életre kelteni a régebbi hagyományhoz méltó utódokat, megörökítve az örökség őrzőinek és továbbfejlesztőinek emlékét. Nem szólhatok százakról, akik közel álltak hozzám és maradandót alkottak. Nem is rendelkezem ehhez elegendő érdekkeltő élmény- és dokumentumanyaggal. Olvasóim figyelmét így hát elsősorban a korszak meghatározó, mondhatnám iskolateremtő alakjaira irányítom - anélkül, hogy lemondanék sok-sok kedves epizódról, amelyekben számos kiváló népművészünk elevenedik meg, köztük olyanok is, akikről már úgyszólván semmit sem tudnak. Vissza