Népszerű csillagászat

Előszó

A csillagászat a legrégibb a fizikai tudományok között, de jóval lassabban is fejlődött á testvéreinél. Történetében alig fordulnak elő hirtelen ugrások, egyik nemzedék a másiknak tudását fejlesztette tovább. A gömbalaku s égi pályáját bolygótestvéreivel együtt bejáró Föld képzete olyan, hogy ennek kifejlesztése sem egyetlen elmének sem egyetlen korszaknak nem lehetett a munkája. Minden idők nagy csillagászai tovább építettek azokon az alapokon, melyeket elődeik raktak le s ha az első alapvetőket keressük, a legszürkébb ókor ködében veszünk el. Az általános vonzás elméletét a Kepler törvényeire, francia kortársainak megfigyeléseire és méréseire s Apollonius geométriájára alapította Newton. Kepler a Tycho-Brahe megfigyeléseit használta föl s a Kopernikus elméletére épített. Ha a Tycho féle eszközök eredetét keressük, a középkori araboknál találjuk meg. Viszont, hogy Kopernikus fölfedezze az igazi világrendszert, ahoz gondosan kellett tanulmányoznia a bolygók látszólagos mozgásait, a ptolemaeusi epicikloisokat. Valóban, minél inkább elmélyedünk Kopernikus nagy művében, annál jobban meglepődünk, mennyi eszmével és ténnyel szolgáltak neki Ptolemaeus és Hipparchus. Ha pedig a Hipparchus tanítóit és elődeit keressük, egyiptomi és babilóniai papok árnyképeire akadunk, akiknek nevei és írásai teljesen elvesztek. Már a legrégibb történelmi időkben tudták az emberek, hogy a Föld gömbölyű, hogy a Nap évi mozgást végez a csillagok között, hogy a fogyatkozásokat a Föld vagy a Hold árnyékai idézik elő. Vissza