Népzsolozsmák

Előszó

"Ajánlatos, hogy maguk a világi hívők is imádkozzák a szent zsolozsmát, akár papokkal együtt, akár maguk között csoportban, de még külön-külön egyenként is" (II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója, 100. pont). Sok más országhoz hasonlóan a magyar egyháznak is nemes hagyománya már a késő középkor óta, hogy a zsolozsmát (vagy annak a különböző összetételű közösségekhez alkalmazott változatát) a plébániákon vagy liturgikus testvérületekben együtt végezzék.
A zsolozsma az egyház liturgikus gyakorlatában mindig többféle (anyagában egyező, de szerkezetében némileg különböző) formában élt, s nagyobb változatosságot mutatott, mint a mise. Az újabb kutatások különös nyomatékkal mutattak rá arra, hogy már az első századokban megvolt a plébániai zsolozsmák sajátos arculata.
Nemzeti kultúránknak és egyházunknak becses öröksége a több mint félezer évig élt, századunkban több helyen (jóváhagyottan) felújított magyarországi zsolozsma, mely - az újabb időkben bekövetkezett változások figyelembevételével - egy új népzsolozsmának is megbízható alapja. A reá alapozott jelen népzsolozsma megfelel az officium parvumok iránt támasztott követelményeknek is (cf. Liturgikus Konstitúció 98. pont), s lehetővé teszi a zsolozsma éneklését ott is, ahol a Liturgia Horarum éneklése megvalósíthatatlan lenne. A Szent Ágoston liturgikus mozgalom (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) gondozásában megjelenő első kötet egy átlagos hívőközösség számára egész évben biztosítja egy ilyen könnyen megtanulható kiszsolozsma anyagát, míg a második és további kötetek (az ősi magyar zsolozsma alapján) a gyakrabban zsolozsmázók számára biztosítanak kiegészítő anyagot. Vissza