Nevelési kézikönyv

Fülszöveg

"Az iskolai stresszre vonatkozó kérdésre válaszolva a tanulók 24 százaléka érzékeli nagyon nyomasztónak az iskolai feladatokat, az így vélekedő iskolások aránya az életkor emelkedésével nő."
"Számos tanár vélekedik úgy, hogy nem engedheti meg magának a tolerancia és a megértés "luxusát". Kevesebb időbe kerül, és feltétlenül biztonságosabb, ha megőrzi kíméletlen kritikusságát, szinte soha nem dicsér, de minden lehetséges tévedésnél, hibánál, mulasztásnál negatív visszajelzést ad, elmarasztal, élesztgeti tanítványai bűntudatát."
Az iskolának nem az a feladata, hogy megváltoztassa a diákokat, hanem hogy önmaguk legteljesebb lehetőségeikhez juttassa el őket. Egy gyerekközösség úgyis megalkotja a maga önálló értékvilágát, a tanár legyen segítő, de ne vezető, a kapcsolatok tanár és diák között is legyenek szimmetrikusak, nem pedig hierarchikusak."
"A napi konfliktushelyzetek azt is megmutatták, hogy 7. osztályban változott a gyerekek morális érzékenysége és érdeklődése. Egyre többet és egyre kritikusabban foglalkoztak maguk és mások viselkedésével. Mi a jó? Mi a rossz? Van-e igazság? Hányféle igazság létezik?"
"A magyar családok tekintélyes része nem érzi magát kompetensnek egy sor nevelési kérdésben. Nem tudnak bizonyos dilemmákban állást foglalni, hiszen a társadalomban a normák és játékszabályok nem tudtak kikristályosodni. Hogyan neveljék hát gyermeküket? Legyen balek, de tisztességes, vagy legyen egy kicsit svihák, de talpraesett, aki minden helyzetben feltalálja magát?"
"A felnövő embert nem lehet a továbbiakban valamely meghatározott, mások által kiválasztott embereszmény jegyében nevelni, nem lehet "realizálni" egy meghatározott értékrend mentén szocializálódott "embertípust", nem lehet átadni egy konkrét értékrendet, nem lehet közvetíteni egy meghatározott kultúrát. Már csak azért sem, mert kérdéses, hogy a sok egymás mellett létezőből kinek van joga és valóságos kompetenciája kiválasztani a követésre érdemest." Vissza