Nevető kislexikon

Előszó

Az alapötlet Timár Györgyé (1929-2003). Jó negyedszázada jelent meg az elmés szómagyarázatok nagylexikona (zsebbe csúsztatható karcsú kötetecske amúgy) Abasári- Zsúrló alcímmel s a kettő között több mint ezer címszóval. Azóta a Nevető lexikon újabb, bővített kiadása is bizonyította, hogy morcos világunkban szükség van efféle mosolyt fakasztó értelmezésekre, csintalan áthallásokra, kaján elírásokra, fondorlatos ferdítésekre.
Társaságban magam is múlattam időt elmecsavarintó nyelvi lelemények fabrikálásával, idióta szómagyarázatok feljegyzésével, csereberéjével. Nem bántam, ha internetes fórumokon mások adták közre egyik-másik kedvencemet, hiszen nem magamnak ötlöttem ki őket, mint ahogy, vélhetően, ők sem maguknak. (Fabatkát sem ér a vicc, ha egyvalaki tudja és magában időnként nagyokat röhög rajta.)
A szómagyarázatok nem egyformák, mint ahogy kiötlőik és olvasóik, azaz, mi sem vagyunk azok. Máson fog felvihogni az, aki ismeri a kis Vuk történetét, de nincs otthon a számítástechnikában; aki járt orkánkabátban, de nem a Pepsi-szigeten. Ki a trágárságot díjazza harsány röhögéssel, ki a frappáns fricskát. Kérészéletű zenekarok rajongóinak más szócikk fog tetszeni, mint az intellektuális finomságokra fogékonyaknak. Erre kapja fel fejét a tévécsatorna-töltelék, amarra, ki pénzen kívül mást is olvasott már. De hát ez is így van rendjén. Vissza