Névtelen csillagok

Fülszöveg

Életrajzi fogantatású, olyan történeteknek lehetünk olvasói, amely az 1956-os forradalomról ad hiteles képet, egyéni tragédiákon keresztül. A szerző megeleveníti azokat az időket, amelyek ma már oly távolinak tűnnek. A dokumentumok felsorakoztatása tompítja ugyan az érzelmi hatást, de cserébe a kor megfontolt tanulmányozására késztet. A műben különösen érdekes megvilágításban tárul fel az emigráció élete, az az életforma, amelyet nagyon kevesen ismernek a maga valóságában. Az író elemzően foglalkozik - a háborút követően kivándoroltak és az 1956-os menekültek körében meglévő - a forradalom megítélésével kapcsolatos véleménykülönbségekkel és az emigránsok között feszülő kibékíthetetlen ellentétekkel. A feudális emigráció komoyl megélhetési akadályokat gördít az új korszak forradalmár emigránsai elé. Túlságosan baloldalinak tartják az '56-os forradalom és szabadságharc szellemi vonulatát. Úgy vélekednek, hogy ha ők csinálják ezt a forradalmat, minden másképpen végződött volna...
A szerző maga is tevékeny részese volt a forradalomnak, amiért keservesen megfizetett, számkivetett lett.
Azoknak a hősöknek állít emléket, akikkel együtt harcolt, akik abba pusztultak bele, hogy nem hagyták el hazájukat. Az ittrekedt forradalmárok a megtorlás áldozataivá váltak, vagy megnyomorodtak. Ezért is kötődik a történet minden szála a hazához.
A könyben nem szerepelnek (még) élő tanúk. A temetői csend idézi fel azok küzdelmét, akik már nem lehetnek közöttünk, s méltó tisztelettel adózik forradalmár bajtársai emlékének. Vissza