Előszó
KEDVES OLVASÓ!
Mikor az ember állami gondozottról hall, vegyes érzelmek kerítik hatalmába. Az elhagyott gyermek, a szülő nélkül felnevelkedő fiatal képe jelenik meg előttünk. A nagy közösségben élő, az intézetben nevelkedő nagyon messze áll a hétköznapi emberektől. S ez nem a mi hibánk. Nem ismerjük eléggé egymást. Előítélettel nem lehet közeledni a másikhoz. Az előítélet viszont a hibás tájékoztatás következménye.
Megismerni és megszeretni embertársainkat, ez minden idők egyik legnehezebb, de egyben legszebb feladata.
Nguyen Hong Nam, vagy ahogy mindenki ismeri PIROSKA, segít minket abban, hogy néhány lépéssel Közelebb kerüljünk nemcsak az állami gondozottak népes családjához, hanem a saját életének (tragédiájának?) megismerésével talán egymáshoz is.
Ahogy a leírtakból Kitűnik, a gyermek tragédiája befolyásolja a felnőtt életének minden egyes periódusát. Az, hogy a negatív élményéi mely irányba terelik egy ember életét, az mindenkor függ jellemétől, de eltorzíthatja a rossz környezet, az emberek nemtörődömsége, de kegyetlenségük is, amikor visszaélnek mások bizalmával. Korunk egyik súlyos betegsége: a mások eltiprása, a saját életünk felvirágoztatása minden áron. Nem törődünk mások érzelmeivel, mások életévei, csak önös érdekeinket látjuk magunk előtt. Ez az elhidegülés csak azzal oldható fel, ha megismerjük mások életét, életüknek keserű pillanatait, de ezeket nem ellene, hanem mindany-nyiunk okulására használjuk fel.
Megírni életünket, feltárni titkainkat, mindig nagy fájdalommal jár, akár a gyermek születése. Ezért úgy kell tekinteni erre az önéletírásra, mint egu új emberre, mint egy szebbet és jobbat akaró társunkra. Ha így olvassuk ezt a könyvet, akkor bizonyára elnézzük hibáit, hiszen melyik embernek nincs hibája, de észre kell venni a jöszándékot, mely ott van minden sor, minden betű mögött.
Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak akik már voltak, vagy vannak állami gondozásban, de leginkább azoknak, akik nagyon is távol voltak vagy vannak tőlük.
Ajánlom mindenkinek, aki rohanó világunkban el szeretné kerülni a csapdákat.
Ajánlom mindenkinek, hogy emberek tudjunk maradni!
Budapest 1992 február 10.
Bíró Endre
Vissza 
