Nikodémus

Előszó

"Nikodémus" című elbeszélésemnek terve már diákkoromban született meg. Vázlata azóta hevert íróasztalom egyik fiókjának mélyén. Egy folyóiratban olvastam akkor Pontius Pilatus feleségének, Claudia Proculának legendáját, és ez adta nekem a gondolatot, hogy a legenda tárgyát egy elbeszélés keretében feldolgozzam. Maga a gondolat nem aludt el bennem soha, időnkint hozzá is fogtam a munkához, de annak megvalósításából azért nem lett semmi, mert nem éreztem magamban sem hivatást, sem rátermettséget ilyen nagy feladat megoldásához. Nem mertem egy történet megírására vállalkozni, melynek egyik cselekvő szereplője szükségszerűleg maga az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, az emberi nem Megváltója, akinek isteni Személyét egy regényszerű elbeszélés központjába állítani majdnem szentségtörésnek tűnt fel nekem. Hiszen a világirodalom legnagyobbjai között is csak igen kevesen akadtak eddig, akik erre a nehéz feladatra vállalkozni mertek.
Ha eddigi aggodalmaimat most mégis leküzdöttem és deresedő fejjel újból elővettem a több mint harminc esztendős vázlatot, ennek egészen különös okai vannak. Katolikus közéletünk egyik fogyatékossága, hogy nálunk a művelt katolikusok legnagyobb része is szinte hihetetlenül hiányos ismeretekkel rendelkezik a vallásos élet terén. Igen sokszor tapasztaltam, hogy hitéletet élő és e mellett a katolikus közéletben is szereplő egyének még szent vallásunk legfőbb alapját, a Szentírást sem ismerik kellően, és ezért képtelenek arra, hogy vallásunkat és Egyházunkat a különféle oldalakról jövő támadásokkal szemben, amelyek pedig ma igen gyakoriak, hathatósan megvédjék. Sőt azáltal, hogy a valljás alapvető igazságait nem ismerik, gyakran maguk is súlyos tévedésekbe esnek és ezzel akaratlanul is hozzájárulnak ahhoz, hogy vallási téren teljesen téves és hamis vélemények és felfogások terjedjenek el széles körökben. Vissza