Nógrád megyei evangélikus lelkészek és tanítók díjlevelei 1784-1804

Előszó

A Nógrád Megyei Levéltár XII. 2. fondjában, a Nógrádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegye iratai között található az a szlovák nyelvű díjlevélgyűjtemény, amelynek fordítása most megjelenik. Eredeti címe: Authenticae conscriptiones proventuum verbi divini ministrorum Neogradiensium augustanae confessionis addictorum, ludirectorum in matribus existentium et praeceptorum in filialibus degentium, secundum ecclesiasticas matres, ordine alphabetica digestas, fideliter collectae et posteritatis gratia huic libro insertas.
A korabeli vászonba kötött XVIII. század végi -XIX. század eleji 556 oldalas kézirat Nógrád megye evangélikus anyaegyházainak és filiáinak lelkészi, rektori és tanítói díjleveleiről, - vagy ahogy akkoriban nevezték, hiványairól - készült hiteles másolatok gyűjteménye. Nógrád megye 41 anyaegyházának a területén készült összeírások a keletkezésük időpontját tekintve két évtizedet ölelnek fel, azonban e viszonylag hosszú időtartam ellenére tartalmuk egységes szempontrendszerre utal. Előbb a lelkész anyaegyházbeli, majd a füiáib6l származó javadalmainak részletezése olvasható, majd ezt követi a rektor, illetve a tanító(k) javadalmazásának felsorolása.
A figyelembe veendő jövedelemforrások, valamint azok sorrendje is szinte minden esetben megegyezik. Néhány gyülekezet kivételével valamennyi irat végén ott találjuk a hitelesítő egyházi hivatalviselők és az egyházközség tagjainak neveit és aláírását (pontosabban az azt helyettesítő keresztet), valamint pecsétjüket. Egyes településeknél hiányzik a papi, illetve tanítói földek számszerű megnevezése (pl. Sámsonháza, Szirák). Míg a javadalom összeírás szlovák nyelvű, addig a hitelesítő záradékok nyelve minden esetben latin. Magát a gyűjteményt nem egy személy írta, mert minden anyaegyház összeírása más kézírással készült. Összeállítóját nem ismerjük, de minden bizonnyal valamelyik megyebeli evangélikus egyházi vezető gyűjtötte egybe. A kéz/ irat Nógrád megye jelentős egyház-, gazdaság- és iskolatörténeti forrása. Értékes forrása lehet továbbá több más társadalomtudomány (néprajz, nyelvészet, pecséttan, helytörténet- és etnikumkutatás, földrajz stb.) számára. A fordítás az 1990-es évek elején az időközben elhunyt Révész László, béri nyugalmazott evangélikus lelkész munkája. A magyar fordításban a dűlőneveket és a személyneveket betűhíven közöljük, ahogy a kéziratban is előfordulnak.
A településeknél minden esetben a magyar elnevezést használjuk, viszont zárójelben megadjuk jelenlegi szlovák nevét. A kézirat helyesírása nem egységes, a szlovák irodalmi nyelv kialakulása előtti állapotokat mutatja. Nyelvezete viszont egyöntetűbb, ami az evangélikus lelkészek jelentőségét emeli ki a kialakuló szlovák köznyelv tekintetében. Vissza