| Kiadó: | Szerzői kiadás |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Ragasztott papírkötés |
| Oldalszám: | 64 oldal |
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 18 cm x 11 cm |
| ISBN: | |
| Megjegyzés: | Nógrádi Gábor szerző által dedikált példány. 1500 példányban került kiadásra. |
| A kések, jaj, a kések meddig érnek? | 8 |
| A szomjú földben tóvá nő a víz | 56 |
| Akarják: értük veszítsem magam | 44 |
| Apám, múlásod építi halálom | 33 |
| Attól félsz, ami van, én a tűnőtől | 26 |
| Csak annyi csendet, hogy a rend kihajtson | 61 |
| Csak embert űz sebtelen fájdalom | 37 |
| Csont kíván, csont, már húsomat lerágja | 49 |
| Dobálj követ, kést, bár a semmin át | 63 |
| E föld hamuval permetes virágzás | 17 |
| Elküldtelek - a vágyat vágyni hagytam | 1 |
| Elönt az ár, zöld kése torkodon | 46 |
| Én, te: kettő; mi ketten harmadik | 32 |
| Én tested bársonyába öltözöm | 28 |
| És négyzetemben, mely hív alkotásra | 62 |
| Ez az évszak értelmünkre halálos | 31 |
| Fájdalom! ó boldog termékenységem | 24 |
| Fejsze fejed lágy férgek rút rokona! | 21 |
| Gőgöm riaszt? A rettegés virágát | 41 |
| Gyönyörködni! Nap-Föld! Halandó páros! | 49 |
| Gyűlöljetek! - bár félelem vacogtat | 2 |
| Ha hozzám nem térsz meg, ki hagytalak | 27 |
| Halál kacérságától szépek sápadt | 35 |
| Ha már meddő a rejtek-fájdalom | 59 |
| Hasítja húsod magad-rettegése | 43 |
| Hasonlítasz. Ellened nincs virág | 52 |
| Határaim! Drága kiterjedésem | 38 |
| Ha visszatér a tél szemed belei | 39 |
| Hitben újra mondom? S újra ugyanazt? | 50 |
| Homályos a szó? Csak a tér a sötét | 54 |
| Kék időből a gyűlölet kiválaszt | 58 |
| Kérdésekkel kereslek, meg igékkel | 23 |
| Kés ne vezessen bármi halált hal | 11 |
| Kéthátú életünkben átkarollak | 51 |
| Két márvány-ember egymásnak feszül | 18 |
| Ki csóknak testet adsz, szavaknak formát | 15 |
| Kifosztanak. Mi voltam és lehetnék | 34 |
| Ki süllyedő vagyok jóságra bénán | 19 |
| Ki vagy te? S kinek? Dolog, mint a többi? | 53 |
| Konok apám én megfeszítelek | 4 |
| Kötődni kényszerítlek, köt a Semmi | 30 |
| Látod? Már ez a szörnyű szerelem kell | 29 |
| Mert nem akartalak, csak a dúlt mély | 13 |
| Mert visszatér, kiben rejtőzve élek | 5 |
| Mint asszony méhe vénre szűkülőben | 20 |
| Nem hittem volna, hogy a gyűlölet | 64 |
| Ne múljon el az az éj, ami nem lesz | 12 |
| Ó, barátom, aki szüntelenül | 9 |
| Pattog a mész - csontjaid bőr mutatja | 36 |
| Porcelánemberkék iszonyú gőgje | 57 |
| S nemcsak mögöttünk áll a tenger vasban | 14 |
| Soványodok már. Kenyérért, sóért | 55 |
| Színekre gondolok most, tűnj szorongás! | 45 |
| Tűn út az út: feledni, ami fájhat | 16 |
| Tavasz és tél foltjaiból: a földem | 42 |
| Téged múlásom illata nem érint? | 25 |
| Tenger partját marja, tengert part szorít | 3 |
| Testedben húsom öntudatra kel | 7 |
| Tőled - hozzád: szórnak az utazások | 6 |
| Tőlem törvényt barátaim? Bolondság! | 10 |
| Vesztésre állunk. Megjelölt lapokkal | 60 |
| Világok rendezőnek, bent belek | 48 |
A borító és a lapélek kissé foltosak, a könyv kötése megtört.
Az előlapon a szerző, Nógrádi Gábor névre szóló dedikációja látható.
