A kegyelmi élet II.

Előszó

Részlet a könyvből:
A második rész tárgya

I. A kegyelem - láttuk az I. részben - részesedés az isteni természetben, részesedés az istenség belső életében, mely a három isteni személyben lejátszódik. Azért a megszentelő kegyelem által bensőséges viszonyban is lépünk a három isteni személlyel. Említettük, hogy a kegyelem az ember természetéhez alkalmazkodik. Az ember eredeténél fogva hasonlít a második isteni személyhez. Amint az isteni Ige az Atya szellemi nemzésének köszöni létét, úgy az ember is - a törzsszülőktől eltekintve - nemzés útján keletkezik. Igaz, csak a teste nemzés eredménye, mert lelke közvetlenül Istentől vette eredetét. Ezen hasonlatosság az isteni Ige és az ember között előre is azt sejteti, hogy a kegyelem az embert méginkább hasonlóvá fogja tenni a Fiúistenhez, és erős kapoccsal a második isteni személyhez fűzni. A jelen második résznek az a feladata, hogy azt a bensőséges viszonyt tisztázza, melyet a kegyelem köztünk és a Fiúisten között teremt.
II. A megszentelő kegyelem Isten élő tükörképét varázsolja lelkünkbe. E természetfölötti újjászületés akkora természetfölötti bájt kölcsönöz a léleknek, hogy az Úristen tőle elragadtatva gyermekévé fogadja. Az Atyaisten a mi mennyei Atyánkká, mi az ő földi gyermekeivé leszünk. Mindezekről bőven tárgyaltunk az I. részben.
Ha pedig a kegyelem a mennyei Atya gyermekeivé tesz bennünket, ezzel szükségkép az ő Egyszülöttje testvéreivé leszünk. Vissza