Előszó
Mikszáthné írja Visszaemlékezéseiben, hogy amikor 1910-ben Mikszáth Kálmán negyvenesztendős írói jubileumát ünnepelte az ország, a nagy író már igen beteg volt, s az ünnepségek fáradalmait nehezen...
Tovább
Előszó
Mikszáthné írja Visszaemlékezéseiben, hogy amikor 1910-ben Mikszáth Kálmán negyvenesztendős írói jubileumát ünnepelte az ország, a nagy író már igen beteg volt, s az ünnepségek fáradalmait nehezen bírta elviselni. A pesti Vigadó nagytermében tartott díszünnepély küldöttségeit is mind ülve fogadta. De amikor Nógrád vármegye küldöttei léptek eléje, Mikszáth egy pár lépést előre jött; olyan törődöttnek, fáradtnak látszott, hogy a rendezőség arra kérte, üljön le.
- Nem, nem - mondta -, Nógrád megye üdvözletét állva fogadom.
Könyvünkben erről a megyéről lesz szó, erről a dimbes-dombos, apró patakokban keresztülszelt, kisebb-nagyobb erdőfoltokkal tarkított, Ipollyal, Mátrával, Börzsönnyel határolt, várromokkal ékes, palócoktól lakott, változatos arculatú megyéről. Területileg ugyan a kisebb megyék közé tartozik, jelentősége, szépsége azonban vetekszik a legnagyobbakéval. A vár, amelytől nevét kapta, az ősi ispánság székhelye, a török bég-lakta erősség: ma már csak rom, sarokfala úgy nyúlik az ég felé, mint valami múltra figyelmeztető mutatóujj, de e romok alatt és szerte az egész megyében, eleven, vidám, dolgos élet pezseg, múlt és jelen ötvöződik egybe, nem szűnő erővel, erdők alján, kis városokban, bányáknak mélyén, rózsakertekkel ékes apró falvakban.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal