Nők a tanítói pályán

Előszó

Hosszú évszázadoknak, sőt évezredeknek kellett elmúlni, míg a kulturáltabb népek családi és társadalmi viszonyai odáig fejlődtek, hogy a nőknek megadták a tanulási lehetőséget, megnyitották számukra a szellemi foglalkozási pályákat. Az egész mozgalom alig százéves, az első számot tevő eredmények még fiatalabbak. Tulajdonképen csak 50 éve kezdődött meg a nőknek a kenyérkereső pályákra való erősebb törekvése. A társadalom életberendezésében olyan mélyreható változások állottak be, melyek következményeképen megszületett a dolgozó nő, aki nem mint addig, a családnak szentelte életét, hanem a köz szolgálatába állott. A dolgozó nők száma állandóan emelkedik és ha a társadalmi viszonyainkban változások nem történnek, akkor növekedni is fog. Évről-évre szaporodik, az egész világon, a hivatalnoki pályára lépő nők száma. Mindig több lesz az orvosnők, tanárnők, tanítónők száma is. De más pályákon is emelkedik a nők száma. Külföldön ügyvédek, bírók, lelkészek, magas állású állami, városi vagy magántisztviselők lesznek. Némely foglalkozási ágakból pedig egészen kiszorítják a férfiakat.
Ha ezt mindenki szociális fejlődésnek látná, nem is lenne ellene kifogás. De a férfi világfelfogása, s a nők egyrésze is, nem szívesen látja a nőt a kenyérkereső pályákon. Sokféle kifogást emelnek ellene. Nem akarják a nő harcát a kenyérért, megélhetésért. Féltik, hogy ebben a harcban elveszti nőiességét, a magasabb asszonyi, családi és ezzel a társadalmi és nemzeti ideálokért való lelkesülését. Nem tartják szerencsés helyzetnek azt, amely a férfit és a nőt egymással szembe állítja a kenyérért való harcban. És a mai társadalmi és családalapítási nehézségeket is részben ennek tulajdonítják. Vissza