Giotto di Bondone

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az Appenninek hatalmas diagonális vonulata elhatárolja Észak-Itáliát a félsziget középső részétől. Történelmi jelentőségű hágók szelik át a helyenként 2000 méternél is magasabb hegygerincet, és az állomáshelyeket az ókori Via Emilia révén összekapcsolják Toszkána városaival: az utak nagy része a Mugello-völgybe vezet le, fő céljuk: Firenze.
A síkságon félkör alakban a Sieve folyócska kanyarog. Pontassievénél, Firenzétől mintegy tizenöt kilométerre északra az Arno folyóba torkollik. A völgyfalak egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A felső szakaszában azonban a Mugello-völgy széles, harsogóan zöld és termékeny. Az éghajlat szelídsége következtében a rónaság mind a mai napig a firenzeiek kedvelt vidéki tartózkodási helyévé, valóságos "Árkádiává" válhatott. Itt, nem messze a Vicchio nevű kisvárostól, ahol a kora reneszánsz festő, Fra Angelico született, található Colle di Vespignano.
A 13. század vége elé lakott ebben a faluban egy Bondone nevű gazdálkodó. Tízéves fia a birkákat őrizte, amikor a híres firenzei festő, Cimabue (1240 k.-1302 után) üzleti ügyben a vidéken járva meglátta, amint a kisfiú éppen lerajzolta az egyik állatot, olyan élethűen, ahogyan azt csak a természettől tanulhatta. Cimabuét elbűvölte a kis Giotto tehetsége. Ettől kezdve firenzei műhelyében ő gondoskodott Itália egyik legnagyobb jövendő művészének a képzéséről/taníttatásáról az édesapa hozzájárulásával. Így számol be Giorgio Vasari a 16. század közepén A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című művében Giottóról, hivatkozva a helyi hagyományokra, amelyeket Lorenzo Ghiberti firenzei szobrász kerek száz évvel korábban megjelentetett Commentarii című munkájából idézett." Vissza