Az Ige hatalma

Fülszöveg

A költők sajátos hatalmát, akárcsak Krisztus királyságát, ritkán ismeri el a társadalom, s gyakran ők maguk is kételkednek ilyenfajta jelentőségükben. De még a legironikusabb alanyi költőben is inkább prófétát látunk, semmint szórakoztató cirkuszi mutatványost. Northrop Frye (1912-1991), a neves kanadai irodalomtudós élete utolsó nagy művében e hatalom mibenlétét vizsgálva tárgyalja újra a Biblia és az irodalom kapcsolatát, melyről magyarul is nagy sikert arató műben, a Kettős tükör-ben már más szempontból értekezett. Ez a hatalom Frye szerint végső soron abban áll, hogy a költők folyvást a társadalom alapvető ismereteit összefoglaló mitológiát alkotják újra. Az európai kultúra mitológiájának alapvető foglalata a Biblia, mely szintén alapjában véve a mítosz metaforikus nyelvén íródott, s ily módon a Biblia és az európai irodalom osztozik a világot teremtő szón, a (keresztény) Biblia főhősében, Jézus Krisztusban testet öltött Igén, noha a Biblia természetesen nem elsősorban szépirodalmi alkotás. Az Ige hatalmá-t Frye önálló, önmagában is olvasható műnek szánta, noha abban az értelemben folytatja a Kettős tükör-ben megkezdett vállalkozást, hogy e korábbi munkában a Biblia irodalmi és irodalmon túli elemeit mutatta be, a mostaniban pedig azt követi nyomon, hogy ezeket négy alapvető kép - a hegy, a kert, a barlang és a kemence - köré csoportosítva, miként, milyen módosításokkal vette és veszi át az európai irodalom. „Engem minden elválaszt Frye-tól - írja Júlia Kristeva -: korom, társadalmi és politikai tapasztalatom, nemem és kritikai érdeklődésem... Frye legfőbb törekvése az, hogy felmutassa a Nyugat gazdag, változatos irodalmában az eleven bibliai üzenetet és görög-római hagyományt. Értékeitől megfosztott világunkban az emlékezés eme felértékelése tűnik nekem a kritika őseredeti feladatának... Ebben a tekintetben Frye-t... egyikőnk sem múlja felül. Vissza