A közoktatás-finanszírozás és költségmodell

Előszó

Az oktatás sok résztvevőjét, intézményvezetőt, pedagógust, a fenntartó önkormányzatok szakembereit és az oktatásirányításban dolgozókat régen foglalkoztatja az a kérdés, hogy valójában mennyibe kerül a közoktatás? Mekkora az egyes tanulókra jutó ráfordítás, a tanulócsoportok átlagköltsége? Drágán vagy túl olcsón üzemel egy-egy intézmény? Az is izgalmas kérdés, hogy a ráfordítások megoszlása miként alakul az egyes szakmai vagy fenntartási feladatok között?
1992. tavaszán a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felkérésére jelentős munkával országos felmérés készült a közoktatás intézményi ráfordításairól, amelybe reprezentatív minta alapján a különböző típusú intézmények 1,5-3 %-a került be. A kutatásban résztvevők az oktatási költségvetés állami, önkormányzati, intézményi bevételei, alapítványi és egyéb forrásainak összetétele mellett arra voltak kíváncsiak, hogy milyen a különböző intézménytípusok költségfelhasználási struktúrája, az állandó és a változó költségek aránya.
A tanulmány arra keresi a választ, hogy ráfordítások elmaradnak a költségek és az infláció emelkedésétől, vagy követik az inflációt? Igaz-e, hogy mind jobban zsugorodik a szakmai közvetlen költségek belső aránya, relatíve kevesebb jut az intézmények felújítására, karbantartására? Ugyancsak választ kerestek arra is, hogy miként alakul az épületek felújítási szükséglete?
Nem érdektelen az sem, hogy az oktatás bevételi forrásán belül mekkora az állami támogatás, a helyi kiegészítés, a saját bevétel, esetleg az alapítványi támogatás aránya.
Köztudott, hogy az intézményi ráfordítások jelentős része bér és bérjárulék költségek, de ez ténylegesen a legnagyobb költség a közoktatásban? Vajon miért érzik úgy sokan, hogy kevés pénz jut az iskola- és óvodaépületek fenntartására, mekkora az ilyen irányú átlagos költség? Választ kerestek a tanulmány készítői arra is, hogy az állami normatívák miként követik az intézményi költségeket... Vissza