Növényélettan I.

Előszó

Részlet a könyvből:
"A növényélettan (phytophysiologia) a növények életfolyamatait ismertető tudomány. Bár e folyamatok tanulmányozása jelentős múltra tekint vissza, hiszen a földművelés, a növénytermesztés messze a történelem előtti időkben kezdődött meg, módszere mégis egészen a XVIII. század végéig az évezredes tapasztalatokon alapuló eljárások összessége volt. A gyakorlat és a tudomány hosszú ideig külön utakon haladt.
A gyakorlat embere nem törődött a fiziológiával, de az elmélet embere sem igen törekedett arra, hogy a gyakorlat tapasztalatait hasznosítsa. Ez a helyzet csak a múlt században változott meg, amikor a mezőgazdasági gyakorlat és annak elmélete közelebb kerültek egymáshoz. Az együttműködés eredményeképpen nagy jelentőségű felfedezések születtek. Megismerték pl. a hüvelyes növények gyökérlakó baktériumainak a légköri nitrogén megkötésében és asszimilálásában betöltött szerepét, és ezzel kapcsolatban a nitragin alkalmazásának jelentőségét; a növények korai hajtatásának lehetőségét és a nyugalmi időszak megrövidítésének módszereit. Ezen az együttműködésen alapul a növények táplálkozásának tudományosan is megalapozott tana; az öröklődés törvényeinek megismerése, annak a modern növénynemesítésben játszott nagy szerepe; és nem utolsósorban a növényi betegségek elleni védekezés és mások.
Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a fiziológia tudománya elválaszthatatlanul kapcsolódik a mezőgazdasági gyakorlathoz, mégis a gyakorlat és elmélet viszonyának megjavításában van még teendő. Például a növényélettan tudományos eredményeit nagyobb mértékben kellene alkalmazni a növénytermesztésben és a növénynemesítésben egyaránt, mint eddig. Timirjazev, a kiváló orosz fiziológus már egy fél évszázaddal ezelőtt hangoztatta, hogy: „...az ésszerű földművelés alapja a növényélettan".
A növényélettani kutatásnak azonban nem a közvetlen termelési kérdések megoldása, hanem az eredményes termelés feltételeit biztosító elméleti problémák tisztázása a feladat." Vissza