Növénynemesítés II.

Előszó

A növénynemesítés tudománya az utóbbi évtizedekben oly rohamosan fejlődött, hogy az eredetileg még 1940-re tervezett egy kötetes munkát kénytelen voltam több kötetre felosztani. Az I. kötettel, az általános növénynemesítéssel csak az 1943. évben lettem készen, s az az 1944. évben jelenhetett meg. A II. kötetet most, az 1947. évben adom közre. Jelen kötetben a szántóföldi növényfajok legfontosabbjainak, a pázsitfűféléknek, a gyökér- és gúmosnövényeknek, valamint a magjuk végett termesztett hüvelyeseknek nemesítési vonatkozásait ismertetem. A pázsitfűfélék közül egyedül a rét és legelő növényeit jelen kötetből kihagytam. Ezeket a növényeket a későbbiekben fogom tárgyalni. A munka III. kötetébe ily módon a bükköny- és herefélék, az ipari- és olajnövények, a rét és legelő növényei, valamint a kerti növények fognak kerülni.
Munkám megírásánál a legnagyobb gondot a növényfajok származása, rokonsága, de különösen rendszerezése okozott. Utóbbi téren a szakirodalomban hihetetlen az összevisszaság. Már pedig fontosnak tartottam a téren az összefüggéseket - amennyire csak szerény tehetségem megengedte - kikutatni, mert a növénynemesítői munkánál nagy jelentőségű, hogy a növények származását és rokonsági fokát ismerjük. Amióta ugyanis a növénynemesítésünknek szinte tengelyévé tettük a keresztezéseket, azóta igen fontos a növényfajok rokonsági fokának ismerete. De éppen a keresztezésekkel kapcsolatban tűnt ki, hogy eddigi növényrendszerezésünk gyakran hibás. Rendkívül nehéz ugyanis sok esetben a határvonalat meghúzni, vájjon önálló fajról vagy csak faj változatról van-e szó, más esetben viszont kitűnt, hogy az eddig önálló fajnak tartott növény nem más, mint egy más fajhoz tartozó fajta. Ez egyébként mind a növényrendszertannal áll összefüggésben, melyet éppen ezért a származás és a genetikai rokonság alapján - úgy vélem - teljesen újra kellene szerkeszteni. Ez természetesen növényrendszertanunkat egészen új alapokra helyezné. Vissza