Nővérem

Fülszöveg

Az 1962-ben született Jáchym Topol monumentális regénye az 1989 utáni Csehszlovákiáról (Csehország), illetve az egész mai létállapotról ad rendkívül apokaliptikus és lehangoló képet. Kaotikus, félelmetes világ tárul elénk, amely Topol szerint elvesztette belső koherenciáját, darabjaira hullott, szabályai legfeljebb pszeudoszabályok. Ebben a reménytelen világban létezik és ezt a világot építi-rombolja a regény főszereplője és elbeszélője, Potok is, aki azonban az egyetlen, még érintetlennek látszó értéket, a szerelmet keresve menekül is belőle. A regény tulajdonképpen a szerelmet és védelmet megtestesítő "nővér" keresése, megtalálása, majd elvesztése, illetve újbóli és (talán) végső megtalálása köré szerveződik, és afféle utazásnak is tekinthető. Potok végigvezeti az olvasót a városi dzsungellé lett Prágán, mitikus, földrajzilag nem meghatározható tájakra kalauzol el, és minden helyszínt, minden karaktert döbbenetes erővel jelenít meg.
A Nővérem rendkívüli atmoszférájú regény, hol lelassuló, hol pedig hömpölygő, sodró lendületű tudatfolyam, amely az érzékeny olvasót hamar magával ragadja. A könyvben szabadon váltakoznak a hosszú lírai részek, a "dadogó" töprengések, a szürreális látomások, a groteszk vagy éppen mitikus jelenetek és történetek, a naturalista leírások, és egymásba olvad álom és valóság. Hasonlóképpen: Topolnál egymásba csúsznak a különböző nyelvi rétegek is; szétesik, újraformálódik, tompul, színesedik és burjánzik a nyelv - mert a világ káosza a nyelv káosza is, és ezt Topolnak rendkívül érzékletesen sikerül megmutatnia.
A Nővérem természetesen nem a valóság hű lenyomata, nem Csehország szociografikus tükrözése, sokkal inkább vízió és egy életérzés kifejezése. Talán ezért válhatott a mű kultuszkönyvvé nemcsak Csehországban, hanem Németországban is. Most a magyar olvasó is megismerkedhet az 1989 utáni cseh irodalom egyik legfontosabb és legtöbbet tárgyalt művével. Vissza