Nyílt kártyákkal

Fülszöveg

Egy-egy írói életműnek szerves és egyenrangú része a szerző naplója és levelezése, mivelhogy mindkét tevékenység, Gide szavaival élve: a „mesterség-gyakorláshoz" tartozik. Az író naplóját és leveleit ugyanúgy „írja", „fogalmazza", mint szépirodalmi műveit; ugyanúgy „magát játssza meg" tétként bennük, mint a nagy műgonddal létrehozott alkotásokban. Bálint Péter tanulmányaiban makacs és kitartó munkával kutatja a napló-és levélírói szándékot; az én intencionálását; az önmegjelenítés és kapcsolatteremtés legkülönbözőbb módozatait; a kommunikációs interakció bonyolult megnyilvánulásait; a kor-, eszme-, stílus- és művelődéstörténeti vonatkozásokat; az irodalmi élet szerveződésének és működésének lenyomatait az egyes forrásdokumentumokban.
Bálint Péter az általa kiválasztott napló- és levélírók műhelyébe vezet el bennünket, hogy bepillantást nyerjünk az alkotáslélektani problémákba; a tervezés, műteremtés, önvizsgálat, a beszédkényszer és a hallgatás titkaiba; az életmű és a róla szóló... Tovább

Fülszöveg

Egy-egy írói életműnek szerves és egyenrangú része a szerző naplója és levelezése, mivelhogy mindkét tevékenység, Gide szavaival élve: a „mesterség-gyakorláshoz" tartozik. Az író naplóját és leveleit ugyanúgy „írja", „fogalmazza", mint szépirodalmi műveit; ugyanúgy „magát játssza meg" tétként bennük, mint a nagy műgonddal létrehozott alkotásokban. Bálint Péter tanulmányaiban makacs és kitartó munkával kutatja a napló-és levélírói szándékot; az én intencionálását; az önmegjelenítés és kapcsolatteremtés legkülönbözőbb módozatait; a kommunikációs interakció bonyolult megnyilvánulásait; a kor-, eszme-, stílus- és művelődéstörténeti vonatkozásokat; az irodalmi élet szerveződésének és működésének lenyomatait az egyes forrásdokumentumokban.
Bálint Péter az általa kiválasztott napló- és levélírók műhelyébe vezet el bennünket, hogy bepillantást nyerjünk az alkotáslélektani problémákba; a tervezés, műteremtés, önvizsgálat, a beszédkényszer és a hallgatás titkaiba; az életmű és a róla szóló önreflexiók kölcsönhatásába. A tanulmányaiban megidézett alkotókról (Juhász Gyula és barátai, Szentkuthy, Jacques Riviére és Alain-Fournier, Marguerite Yourcenar és kritikusai, Mauriac és Gide, Baudelaire és Chessex) olyan portrét fest, meghitt és bizalmas természetű írásaikat, a bennük megnyilatkozó ént, a távolságteremtó' vagy áthidaló beszélőt vizsgálva, amely a portréfestés szándéka mellett megeleveníti az adott kort, s azt a szellemi környezetet, amelyben az alkotók igyekeznek tájékozódni, ítéletet mondani, rangjuknak és súlyuknak megfelelően részt venni egyes alkotások létrehozásával. A Nyílt kártyákkal tanulmánykötet megjelenése a hazai napló-és levelezés-kutatás fontos állomása. Vissza