A zöld csillag

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

Néhány hétre jött Bölön Ferenc, hogy megismerje a menekült magyarok tábori életét. Valami Saly nevű fiatalember osztotta meg vele a szállását. Soha se látta az életben. Szépen nőtt, jóarcú, harminc év körüli fiú, aki egyedül vergődött ki az idegenbe. Szigorló orvosként rántották bele a háborúba. Ma favágó és valami megszálló francia cégnek irtja a Fekete-erdőt. Boldog, hogy a kedvenc írója a vendége. Átadja az ágyát, a tenyerén hordja, teszi ki a lelkét.
- Éppen ma lesz a bál. Nem is érkezhettél volna jobbkor, Feri bátyám!
- Miféle bál?
- A bujdosó magyarok bálja a Siegel-vendéglőben. A városban lakó magyarok rendezik. Műsor is lesz. Mindenki ott lesz. Az egész környék. Megismerkedel Telével is.
- Hát az ki?
Megütközve néz rá a fiú.
- Nem hallottál a Tisztánlátóról? Ő a mi nevezetességünk. Egész Németországból járnak a magyarok, akiknek valami baja van. Kinek nincs ma baja? ö tartja bennük a lelket.
Bölön nem lepődött meg. Szanaszét dúlnak errefelé járványok a hazátlan, üldözött, jövőtlen és kilátástalan menekültek közt. A szalmaszálba is kapaszkodásnak, egyensúlyt vesztett, kétségbeesett élet- és támaszpont-keresésnek ebben az érthető idegállapotában a kártyavetéstől az istenkényszerítésig időnként minden változatban végigsöpörnek rajtuk a beteg lelki hullámok a nyomorult fabarakk-táborokban és paraszt padlásszobák odúiban. Testi, lelki fertőzésfészkek mind, melyeket fel kellene gyújtani és mély tömlöcbe zárni azokat is, akik tűrik. Vissza