Nyitott kapuk

Előszó

Százhúsz-egynéhány évvel ezelőtt Orbán Balázs, a Székelyföld leírója, döcögő lovas szekéren sorra látogatta a falvakat, művéhez anyagot gyűjtvén. Amikor a Nyárád mentére ért, Ilencfalván „köríves nyilatú s többnyire csinos domborművű faragvány okkal ékeskedő kiskapuk" sorára figyelt fel. Alighanem ez az első híradás a faragott kiskapukról, vagy ahogy errefelé nevezik: gyalogkapukról. Nem ír róluk bővebben, fényképet sem készít, holott Udvarhelyszék leírásánál részletesen ismerteti és illusztrálja a házak előtt „pompálkodó... dús arabeszkekkel és növénydíszlettel" ékesített székely kapukat. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az azóta fogalommá vált székely kapu monumentalitásával, nagyszerű arányaival, faragványaival joggal köti le a látogató vagy a tudományos leíró érdeklődését. Ezeknek a lenyűgöző méretű kapuknak az árnyékában a szó szoros és átvitt értelmében is eltörpültek, észrevétlenek maradtak kisebb, szerényebb társaik. Orbán Balázs híradása után sorra jelennek meg a székely kapuról szóló leírások, tanulmányok a szakirodalomban. Főleg eredetének kérdése foglalkoztatta a kutatókat. Voltak, akik Keleten keresték a székely kapu eredetének forrását. Huszka József a századfordulón kínai és indiai építményekben, kapukban vélte felfedezni a közvetlen elődöket. Mások hazai előzményekre gondoltak. Szinte Gábor - Orbán Balázs megfigyelésére is támaszkodva - a régi kerített templomok kerítéskapuival, a cinteremkapukkal rokonit ja a székely kapukat. Cs. Sebestyén Károly és Györffy István arra gondoltak, hogy a székely kapuk elődei az országhatáron, a határőrvidéken, illetve a falvak határaiban régente állított gyepűkapuk voltak. Viski Károly észreveszi, hogy e nagyméretű, fából készült kapuk nemcsak a Székelyföldön, hanem Magyarország más vidékein, sőt szomszédainknál és Európa távolabbi vidékein, például a Németalföldön is előfordulnak. Azt a következtetést vonja le, hogy a régi várkapuk, pontosabban a külső, az úgynevezett huszárvárak kapui lehettek a székely kapuk elődei. B. Nagy Margit a XVII-XVIII. századi hagyatéki jegyzőkönyvek, leltárak adataira támaszkodva bizonyítottnak látja, hogy a szóban forgó kapuk az erdélyi kastélyok, udvarházak telekkapuiból alakultak. Az udvarházak kapuit végül belső fejlődés eredményének tartja, melyeknek készítőit a falusi faragómesterek között kell keresnünk. Közben a gyalogkapukról is találunk híradást. Az 1909-ben megjelent és igen népszerűvé vált A magyar nép művészete sorozat második kötetében Malonyay Dezső több mint negyven rajzot és fényképet közöl az erdélyi kiskapukról. „Ezzel elérkeztünk a székely ház legeredetibb, legiellemzőbb részéhez. A híres székely kapu. A székely ács remeke" - írja lelkendezve Malonyay.
Lássuk, milyen is a híres székely kapu. Vissza