Óbuda egyházi intézményei a középkorban

Előszó

Azon félszázad alatt, mely Csánki Dezső történeti földrajzának megjelenése óta eltelt, a Székesfőváros két ősi alkotórészének, Óbudának és Pestnek középkori történetével alig foglalkozott valaki. Óbudáról ugyan több önálló mű és értekezés látott napvilágot, de ezek nagyrészt Fehéregyház kérdését igyekeztek tisztázni, anélkül, hogy íróik előzőleg rendszeres levéltári kutatást végeztek volna.
Valóban jellemző az egész fehéregyházi irodalomra, hogy az írók panaszkodnak a történeti anyag hiánya miatt, mégis megelégszenek egy-egy krónikából vett adatnak értelmükből gyakran erőszakosan kiforgatott magyarázásával, többé-kevésbbé rosszul másolt oklevél szövegének közlésével, máskor ugyanazon forrásból merítő írók véleményének felsorakoztatásával, s ha a középkorból fenn nem maradt határjeleket nem találták meg az általuk jónak vélt helyen, saját maguk készítette térképekkel pótolták a hagyományban mutatkozó hiányt. így kerüli bele sok téves részlet a közvéleménybe.
A jelen dolgozat Óbuda egyházi intézményei középkori életének fontosabb részeit kívánja tisztázni eddig nagyrészt ismeretlen okleveles anyag felhasználásával. írója tanuló korában szemtanúja volt az Aquincum romjai felett és Óbuda egyéb részeiben folytatott ásatásoknak, s azon tény, hogy míg a római emlékek szakavatott feltárása és feldolgozása Aquincumot ismertté tette a művelt Nyugat előtt, viszont a város középkorával, a magyarság első letelepedő helyével senki nem foglalkozott, érlelte meg benne az elhatározást, hogy Óbudára vonatkozólag lehetőleg minden középkori adatot összegyüjtsön. Vissza