Ocsudó magyarság

Előszó

Úgy érzem, rövid magyarázattál tartozom könyvem címe, tartalma és többkötetes pedagógiai rendszerezésembe sorozásának látszólagos következetlensége miatt.
A nyelvi, irodalmi és világnézeti nevelés után most társadalmi nevelésről kellene szólanom s én iskoláról, ifjúságról, tanulásról, iskolatörténetről, tehát mindenféle jelző nélkül általában a nevelésről szólok s mindennek fölébe azt a csalóka, majdnem konjunkturális címet írom: Ocsúdó magyarság. Minden jóhiszemű ember jogosan érezheti meg tévesztettnek magát, hiszen a címről és az alcímben megadott témáról ítélve egészen mást várhatott: modern magyar társadalmi problémák fejtegetését és megoldási kísérleteit, mondjuk például az egykekérdést vagy a földreformot vagy a mélymagyarság lelkében rejtőző kincsesbánya feltárásának nehézségeit és lehetőségeit, a magyar társadalmi osztályok között fennálló ellentétek eloszlatásának időszerűségét, akadályait és módjait, a magyar ifjúság egyre nagyobb örömre és reménységre jogosító lelki beállítottságát a jövő feladataihoz és naponkint növekvő hivatástudatát. A magyarság ocsudásának azok a pozitívumok volnának megnyugtató jelei, melyek e nyitott kérdéseinkre adott válaszok formájában hangozhatnának el.
Magyarázatul és mentségemül nem mondhatok egyebet ennél: hiszen éppen ez történik ebben a könyvben, ha nem is úgy, ahogy a közfélfogás tartja és az olvasó is megszokta. Vissza