Óda a gyorsasághoz

Előszó

A vasút több mint száz esztendős története során olyan sok szállal kapcsolódott a társadalom életéhez, hogy ma már elszakíthatatlan az emberiség jelen sorsától és minden bizonnyal a legtávolibb jövőjétől is. Egyáltalán nem meglepő jelenség tehát, hogy irodalmi megjelentetésére gyakran került sor. Néha a legnagyobb írók ihletődtek meg egy-egy roppant erőt szimbolizáló, indulásra kész, remekműként konstruált mozdony látványától, vagy érezték át a sebesség mámorának érzését a száguldó vonaton, amint a tovatűnő tájak káprázatos egységbe olvadtak össze vizsgálódó tekintetük előtt.
Embersorsok kapcsolódtak össze, barátságok, szerelmek szövődtek az utasfülkében, a véletlen szeszélyes játéka folytán összekerült utasok között. A gépek világában, ha szépségről beszélünk, ki nem ismerné el egy hatalmas, félelmetes erejű mozdony szépségét, amint pehelyként ragadja magával a hozzákapcsolt vasúti kocsik hosszú sorát, amelyek a végtelen acélsíneken át rohannak a világ minden táján, hogy embereket és árukat szállítsanak úticéljuk felé. Hány millió ember sorsa fonódik össze a földkerekségen a vasúttal? Hányan élnek a vasutak szolgálatából? Ezeknek az embersorsoknak megírása, irodalmi bemutatása nem volna költői, vagy a prózairodalom témái közé tartozó nemes feladat? Miért ne lehetne a vasút, mint ennek a hatalmas technikai világnak a része, különösen alkalmas az irodalmi bemutatásra.
Éppen ezeknek a lehetőségeknek az igazolására adjuk közre irodalmi antológiánkat, amelyben többek között Maupassant, Capek, Apollinaire, Hasek, Jack London, Vershaeren, Liliencron, Veres Péter, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Moldova György, Gyurkovics Tibor, és a ma költői és irói vallanak a vasútról.
Útiolvasmányt szeretnénk adni az utazóközönség kezébe, amely egyben a vasút névjegykártyája is, hiszen bemutatkozik benne.
Vissza