A kereszt jegyében

Előszó

Családi szentélyben születnek jellemes emberek

Krónikámhoz a „Hozsanna" egyházi énekeskönyvből vettem az expozét, mint az eszmei mondanivalót kiemelő népi, közösségi hitvallást. Mind ezt összekötve néprajzzal, népművészettel, szeretnék egy keresztény szellemű kiadványt alkotni, hogy az Istentől felruházott érzelemmel zárjam le földi küldetésem.

Győzhetetlen én kőszálom
Védelmezőm és kővárom
A keresztfán drága áron,
Oltalmamat tőled várom.

Sebeidnek nagy voltáért,
Engedj kedves áldozatért.
Drága szép piros véredért
Kit kiöntél e világért.

A végvári lantosok - kuruc kori vitézek - népdalainkból merítettek erőt, amikor a magyar haza védelmét megénekelték. Sziklaszilárd hitük, lelkesedésük, bizakodóvá tették győzelmüket, mert lelki szemeik előtt ott lebegett a keresztre feszített Krisztus.
A hajdani ismeretlen költő gyöngyszemet alkotott, mert még az egyház is imádságba foglaltatta, és évszázadok múltán is énekelni fogják a hazájukat szerető hívek. Éppen ezért újabb írásomhoz én is bátorkodom az expozíciót és cselekményt ezzel gazdagítani, hogy a fenti „veretes" népköltészeti művel kezdődjön. Szimbolikusan én is bízom az eszmei mondanivalóval felruházott keresztben, hogy még lesz erőm a harmadik krónikám - trilógiám - megalkotni, és szülőföldem lakosainak asztalára tenni. Éppen ezért az én szerény eszközeimmel - a magam alkotta versikével - indítom írásom, hogy szertartásosságával kidomborítsam a tervezett cselekményt... Vissza