Előszó
Kis néprajzi nyelvjárási gyűjtőközösségünk tagjai valamennyien 4. osztályos általános iskolai tanulók. Ezeknek a tízéves gyermekeknek kellett olyan, viszonylag kicsiny, de jól elhatárolható gyűjtőterületet találni, amelyik aránylag nem messzire esik iskolánktól, a megye egyik régi települése, lakói szeretik lakhelyüket, ápolják hagyományaikat, s a település ragadványnevekben is gazdag.
Mindezek figyelembevételével esett a választás Óföldeákra, ahol Szűcs Norbert gyűjtőtársunk nagyapja, s nekem pedig rokonaim laknak, - hiszen őseim az Újföldeákra való áttelepülés előtt itt éltek, laktak és dolgoztak. Tehát érzelmi szálak is kötöttek - kötnek, fűznek bennünket ide, ehhez a - bátran mondhatjuk - szép kis településhez.
Elsődleges célunka falusi ragadványnevek összegyűjtése volt, de menetközben rájöttünk, hogy ez nem választható el az uradalmak, majorságok lakóinak ragadványnévgyűjtésétől.
E vonatkozásban érdekes dolog derült ki: a ragadványnevek gyűjtése nem választható el az uradalmak, majorságok életétől, felépítettségétől, munkarendjétől, hierarchiájától, szervezetétől, kegyetlen embernyúzó voltától. E gyűjtésen keresztül a gyerekek megismerték a múltat, megismerték azt az életformát, melyben őseink, elődeink éltek, harcoltak, küzdöttek - sokszor - csak az életért, a megmaradásért, a fennmaradásért, a család továbbélésének biztosításáért.
Vissza